A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

530

LELKISÉG

Marco Morselli

A VALLÁSSZABADSÁGÉRT ÉS VALAMENNYI HÍVŐ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉÉRT

Az Imaapostolság havi imaszándékaiban az 1989-es év érdekes újítást hoz: két szándék (általános és missziós) helyett ezentúl csak egy lesz. Ennek az egyetlen szándéknak többféle címet adhatunk: ,,a Szentatya általános és missziós imaszándéka'', „a Szentatya havi imaszándéka'', „a Szentatya missziós imaszándéka". Ez az utóbbi elnevezés is teljesen jogosult, hiszen a zsinat világosan megfogalmazta a következő alapigazságot: ,/\ zarándok Egyház természeténél fogva missziós Egyház.” Mint az év folyamán látni fogjuk, öt hónap havi szándéka kifejezetten is missziós jellegű.

Napi felajánló imánkhoz ezentúl egyes számban csatoljuk hozzá, hogy életünk felajánlását „a Szentatya havi szándékára" végezzük.

Több országban szokás (és Magyarországon is így volt a második világháborúig), hogy az ország püspöki kara minden hónapra saját nemzeti imaszándékot is kijelöl a pápa szándéka mellé. (A szerkesztőség megjegyzése.)

A SZENTATYA JANUÁRI IMASZÁNDÉKA:. . . hogy a vallás- szabadságot mindenütt tartsák tiszteletben, és hogy valamennyi hívő munkálkodjon együtt az igazságosság és a béke keresésében.

„Milliók folyamodnak a világ lelkiismeretéhez vallásszabadságuk védelméért" - mondta Jan Schotte püspök, az Igazságosság és Béke Pápai Bizottság elnökhelyettese 1984-ben a Vallásszabadság Nemzetközi Társaságának második kongresszusán. A katolikus Egyházat különösen a II. vatikáni zsinat óta foglalkoztatja jobban a vallásszabadság kérdése. A kereszténységen belüli, valamint a keresztények és nem keresztények közötti tragédiák átjárják az egyházi életet az évszázadokon keresztül.

Konstantin császár 313-as milánói ediktumától — amellyel véget vetett a keresztényüldözésnek a római birodalomban — hosszú volt az Egyház útja a Dignitatis humanae deklarációig, a személy mél-