A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
510 A műemléki város igényei szerint kívülről megmaradt a régi forma, de ha benyitunk iskolánk kapuján, mint a megnyílt tabernákulum- ból a Csoda, úgy néz ránk a szépen kikövezett udvarból a ráhajló nyírfák és fenyők közül a napfényben vakító fehéren Szent Ferenc nagy mészkőszobra, amint kezébe vett két faággal hegedül: a hangokat belülről vagy onnan felülről hallva. De ez a művészi alkotás nem áll egyedül. Szentendre manapság a művészek városa, és a velünk rokonszenvező művészeknek a munkái már szinte egységes koncepcióba rendeződnek: az emberi élet nagy eseményeit és a nagy emberi eszméket jelenítik meg. Mikor a látogató végigjárja épületünket, egy hangtalan lelkigyakorlat élményével távozik. A kertben különleges fenyőfák alatt az élet csodájáról beszél egy kis útmenti palóc kápolnából a 35. zsoltár: Nálad van, Uram, az élet forrása. Bitó János terve, Csikai Márta alkotása. A fák között elrejtve az életbe lépő diákok nevét őrzi a beléje vert szögeken két szépen faragott kopjafa. Majd az örök hazába tért tanárok és diákok jelképes síremlékén a hatalmas köveket szétfeszítő gyengéd o- lajfahajtás az örök életet hirdeti. Szöllő- sy Enikő terve, Farkas Rezső kőfaragó munkája. Bent az épületben minden fordulónál egy-egy nagy eszme jelenik meg. A főlépcsőházban Deim Pál színes üvegablakán ragyog át az Ember tragédiájának eszmei mondanivalója. Az udvaron az emberarcú életszentséget állítja elénk Csíkszentmihályi Róbert Szent Ferenc szobra. Az idő múlására és annak jó felhasználására int a falon Lehoczky János díszkővácsmester aranyozott napórája. A bejáratnál rét parkosítsuk, és a Dunakanyarban élt Áprily Lajosról nevezzük el. Az ő mellszobra díszíti az iskola külső falát.
