A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

510 A műemléki város igényei sze­rint kívülről megmaradt a régi for­ma, de ha benyitunk iskolánk kapu­ján, mint a megnyílt tabernákulum- ból a Csoda, úgy néz ránk a szépen kikövezett udvarból a ráhajló nyír­fák és fenyők közül a napfényben vakító fehéren Szent Ferenc nagy mészkőszobra, amint kezébe vett két faággal hegedül: a hangokat be­lülről vagy onnan felülről hallva. De ez a művészi alkotás nem áll egye­dül. Szentendre manapság a művé­szek városa, és a velünk rokonszen­vező művészeknek a munkái már szinte egységes koncepcióba rendeződnek: az emberi élet nagy esemé­nyeit és a nagy emberi eszméket jelenítik meg. Mikor a látogató végig­járja épületünket, egy hangtalan lelkigyakorlat élményével távozik. A kertben különleges fenyőfák alatt az élet csodájáról beszél egy kis út­menti palóc kápolnából a 35. zsoltár: Ná­lad van, Uram, az élet forrása. Bitó János terve, Csikai Márta alkotása. A fák kö­zött elrejtve az életbe lépő diákok nevét őrzi a beléje vert szögeken két szépen fa­ragott kopjafa. Majd az örök hazába tért tanárok és diákok jelképes síremlékén a hatalmas köveket szétfeszítő gyengéd o- lajfahajtás az örök életet hirdeti. Szöllő- sy Enikő terve, Farkas Rezső kőfaragó munkája. Bent az épületben minden fordu­lónál egy-egy nagy eszme jelenik meg. A főlépcsőházban Deim Pál színes üvegab­lakán ragyog át az Ember tragédiájának eszmei mondanivalója. Az udvaron az em­berarcú életszentséget állítja elénk Csíkszentmihályi Róbert Szent Fe­renc szobra. Az idő múlására és annak jó felhasználására int a falon Lehoczky János díszkővácsmester aranyozott napórája. A bejáratnál rét parkosítsuk, és a Dunakanyar­ban élt Áprily Lajosról nevezzük el. Az ő mellszobra díszíti az iskola kül­ső falát.

Next

/
Thumbnails
Contents