A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

506

len örömökre, boldogságra beállított ember felfigyeljen és küzdjön érte, nemcsak ebben az életben való megvalósulásáért, hanem vágyjon utána, remélje azt az örök élettől is. Valójában nem földi formákat ölt az az egység, de a fenti bibliai részlet arra késztet, hogy ne teljes eltérést, hanem bizonyos hasonlóságot keressek ezen a téren. Nem hinném, hogy a fentieknek valami köze is lenne a panteizmushoz, mégha az emberben ezt a benyomást is keltené.

Ahogyan ezek a gondolatok végigszaladtak az agyamon, az e- lőbbi kérdéseimre választ találtam. A szerzetesi szüzesség, a papi nőtlenség nemcsak egy parancs kivitelezése, hanem tanúságtétel. Ujjal mutat az időket elsöprő végtelenség boldogító egyesülésére. Az Istennek szentelt egyén a leikével a testét is előre odaadja Istennek, félreteszi ösztöneit ama napra, mikor új testet öltünk, s Isten lesz minden mindenben. Példájával hirdeti azt a napot mindenkinek, aki hisz a test föltámadásában és az örök életben.

Lehet, hogy bárdolatlan a stílusom, vagy nem eléggé kifejező, de most már nem dobom a szemétbe ezt az írást. A Lélek annyi nyugtalanítása után most megnyugvás vett rajtam erőt, hogy megtettem, hogy leírtam ezeket a gondolataimat, s nem rejtettem magamba a befelé fordulás egy újabb mozdulatával. Istennek legyen hála.

Kozma György

MIÉRT VAN KÉTFÉLE EMBER?

Akármennyire is elvilágiasodott korban élünk, annyit feltételezhetünk magunkról és kortársainkról, hogy jogos megoldásnak tartjuk ezt az eljárást: kérdezzük meg az ember Tervezőjét és Alkotóját, mit akart azzal, hogy kétféle embert teremtett. Az ószövetségi szentírás első lapjain meghökkentő választ találunk erre a kérdésre: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, űz Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek. . ,”(Ter 1,27). A nemi valóság végső értelme tehát az, hogy általa hasonlítunk Istenre. Hogyan lehet ez, hiszen Isten sem nem férfi (annak ellenére, hogy Atyáról és Fiúról beszélünk), sem nem nő. (A távolkeleti felfogás csodás dolgokat tanít Isten anyaságáról, ez a gondolat fel-felbukkan a bibliában is.) A kétféle nem azért jele, képe istenhasonlóságunknak, mert ennek révén minden személy csak fél ember, lényének minden porcikája arra van utalva, hogy megtalálja hiányzó felét egy másik személlyel kötött tartós, felelős, kizárólagos kapcsolatban, vagyis szeretetben, ami maga az Is-