A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

507

ten (Un 4,8). Az emberi szerelem, mint a különféle szeretetformák összege és továbbvitele, tehát jel jellegű: az abszolút szeretetre való utaltság jele, és ezzel képviseli mindenütt az Abszolút Szeretetet. Ez teszi érthetővé, hogy költők és szerelmesek állandóan annak a gondolatnak a kifejezésével erőlködnek, hogy megmutassák a szerelem emberen túlmutató természetét (szerelem és halál, szerelem és „örökké” stb.). Lénárd Sándor egyik írásában szánakozik a mai emberen, aki tintaszagú hivatalokban intézi, amit nagyszülei még Istentől reméltek. Ez most már így van, de a szerelem megmarad mindig olyan fórumnak, amelyen Istenhez méltó dolgokat intéz a mai ember is.

Ezzel az abszolút szeretettel szemben kivétel nélkül minden ember ugyanazt a négy követelményt támasztja, mint a boldogsággal szemben: mindig tartson; elégítse ki értelmes természetünk vágyait, ne csak ösztöneinket; legyen nálam „nagyobb”, feltekinthessek rá, különben nem becsülöm; mindenki számára megszerezhető legyen. Ennek megfelelően az igazi szeretetkapcsolattal szemben támasztott igény, bármennyire is személyes színezetű, minden embernél ugyanaz: legyen tartós (ne valami alkalmi kaland csupán); ne legyen pusztán ösztönös, hanem legyen felelős és termékeny; végül pedig, hogy legyen kizárólagos, hiszen nem szórhatjuk szét magunkat mindenkinek.

HOGYAN JÖN LÉTRE A VALÓDI HÁZASSÁG?

Először az egyén birtokba veszi önmagát, vagyis szabad emberré válik (szabad valamire, nem valamitől). Ezután rádöbben, hogy nem elég önmagának, megéli fél ember voltát. Aztán megtalálja azt a személyt, aki ki tudja egészíteni egyénisége hiányosságait. Itt azonban még nem szabad megállni, házasságot kötni. Mindenkinek becsületesen fel kell mérnie azt is, hogy ugyanakkor ő is ki tudja-e egészíteni választottjának hiányzó felét. Művészien írja le ezt a folyamatot Ady Endre az egyik versében:

Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség.

Lidérces messze fény,

Lidérces messze fény. (1. szakasz)