A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

505

z. z.

EGY PAPNÖVENDÉK GONDOLATAIBÓL

Már három lapot gyűrtem össze, mert a rajtuk lévő sorok nem tudták eléggé kifejezni azokat a gondolatokat, amelyek bennem forrnak. El-elfeledkezem arról, hogy véges lény vagyok, hogy nem korlátlanok a képességeim az írás terén sem.

A szerzetesi szüzességről, a papi nőtlenségről akarok írni, hogy hogyan él bennem. A jóakaratú emberek kérdésére, hogy „Miért nem engedi a pápa nősülni a papokat?”, néha kérdéssel válaszoltam, mint mások is: „Miért probléma ez a híveknek, ha a papságnak nem fáj a feje miatta?”. Most azonban lelkiismeretem arra ösztönöz, hogy többet válaszoljak a visszakérdezésnél.

Vajon elég-e magyarázatnak az, hogy Krisztus, a Főpap sem volt házas, hogy az apostolok is elhagyták családjaikat, valamint Krisztus nyomán Szent Pál is a házasélet elé helyezi az Isten országáért vállalt szüzességet, s ezt a trentói zsinat dogmaként megerősíti?

Mert minden példa követésénél nem elégséges valami ellen harcolni, hanem kell, hogy annak legyen gyümölcse a jövőt tekintve is. Itt van példának okáért testem valósága. Az egészet Isten alkotta, s azt mondta: jól van. Ez a test megsérült az első bűn folytán, s most bűnre hajló. Szerzetesi, papi életünk cölibátusra vonatkozó fogadalmai azért születtek meg az Egyház történelme során, hogy pusztán a test bűnre hajlásait küszöböljék ki? A szellem, a lélek nem lehet bűnre hajló? Vajon , a rágalmazás, a kárörvendés, az irigység a testből származnak-e? A fogadalom egy életre szóló önmegtartóztatásra nem lehet pusztán egy „nem”-választás a testre, egy „igen” választ is kell tartalmaznia, mert ez az „igen” mindiga teremtő, a fejlődést adó válasz, a pozitív megközelítés. Miben látom én ezt az igent?

Isten nem teremtett semmit, ami felesleges. A bűn felesleges, az nem Tőle származik. Ha megértem ezt, akkor be kell ismernem, hogy a bennem zajló gondolatok, indíttatások, ösztönök sem feleslegesek. Isten nem teremtett semmit a szükségen kívül, haszontalanul, még a pap számára sem. A testben zajló folyamatok egyikének, másikának van az örök életre vonatkozó üzenete is, s ezt a Tér 1,27-re is lehet alapozni: Isten saját képmására alkotott bennünket. A nemek vonzódása is benne van ebben a képmásban. Annak az Istennek a képmásában, aki az idők végezetén mindent egyesíteni fog önmagával. A szexuális egyesülés ily módon előképe annak, ami halálunk u- tán fog bekövetkezni. Szándékosan, nem pedig véletlen hiba folytán ültette a Teremtő az emberbe a testi egyesülés vágyát, hogy a végte