A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
504 zött a magyarságot és az emberiséget. Megvalósulásához a „cél világos, de hangyaszorgalom kell a szalmaláng leküzdésére és a mindennapok kitartása”. Jelenleg a szabad világ öt cserkészkerülete tagjainak létszáma kb. 6000, és ezek mind jól beszélnek magyarul. Ez lesz az új elit, amelyik kultúránk, történelmünk, földrajzunk, folklórunk ismeretének felhasználásával elhivatottan fogja szolgálni a magyarságot befogadó hazájában. Nevelőik már csaknem valamennyien a középkor- osztályhoz, vagy a 18—24 évesek közétartoznak. Tökéletesen beszélik az ország nyelvét, melynek polgárai. Ami pedig a legfontosabb, ismerik a dialektikájukat. Tudják, miként kell kortársaiknak a cáfolhatatlan igazságokat tudomásukra hozni, hogy azt hitelt érdemlően elfogadják. Ez az ő jövőt építő feladatuk, melyet mi mind a mai napig nem tudtunk megvalósítani. Cserkészeink nagy tapasztalatú - a politikát messze elkerülő — vezetői felismerték ezt a realitást, és bizonyosak lehetünk abban, hogy az általuk felnevelt fiatalság, amely nem a konyhanyelvet beszéli, hanem az irodalmi magyart, amihez befogadó hazájának műveltségét szerezte meg tanulmányai során, hivatottan fogja hirdetni fajtánk igazságait és képviselni azt, akár a középső, akár a legmagasabb társadalmi vagy közéleti pozícióban lesz is. Ezért pedig a közönyösséget megvető szüleiken kívül cserkészvezetőiknek tartoznak hálával az egész magyarsággal együtt. Az alapító 1920-ban félreérthetetlenül kijelenti: „A cserkész mindenekelőtt hívő: elvetek minden cserkészetet, amelynek nem a vallás az alapja". Nem nehéz belátni, mi indította Baden-Powellt, ezt a minden ízében gyakorlati nevelőt a vallásnak ilyen e- rőteljes hangsúlyozására. A cserkészet mélységesen komoly jellemnevelő munkára vállalkozik. Aki komoly jellemnevelő munkát akar végezni, annak mindenekelőtt egészen határozott, minden következményt levonó és félreértést nem tűrő erkölcsi meggyőződésre van szüksége. Csak így élhet a lelkében igaz jellemideál, amelyre nevelni akar, és csak így lehet maga is jellem, már pedig jellemnevelő hatásra csak egész jellem képes. ...A vélemények, a nézetek nem adnak erőt, akinek csak véleményei vannak, az ma így gondolja a dolgokat, holnap amúgy, ma ez látszik e- lőtte természetesnek, célszerűnek, jónak, holnap amaz. Szilárdságot, egységet, következetes erőt csak meggyőződések, változhatatlan elvek, nem tőlünk függő, de föltétien érvényes dogmák adnak, már akár vallás, akár filozófia, akármi más is adja őket. Alku- vást nem ismerő, abszolút érvényű, sem az értelem öncsaló rabulisztikáját, sem az érzelem, a szenvedély, az ösztön elködösítő félhomályát meg nem tűrő erkölcsi dogmát, vagyis elvet nem ad más, csak a vallás. Ezért nem lehet nevelni vallás nélkül. (Sík Sándor, 1930)
