A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

496

MÚLT ÉS JELEN

Németh Zsuzsa

P. BÍRÓ FERENC S. J. (1869-1938)

XI.

Szentnek kell lennünk. . .

„Mindent megtehetek abban, Aki engem megerősít.''

S P. Bíró felállította a legmagasabb célt: szentek legyünk.

„Szentnek kell lennünk, ha nem is azzal a rendkívüli és ünnepélyes életszentséggel, mely egyes kiválasztott lelkek sajátos isteni adománya, de igenis szentnek kell lennünk a rendes hétköznapi életszentséggel.'' „Minden kereszténynek hivatása ez, lehetséges is, tehát kötelessége is.''

„Gondol-e arra — írja egyik lelki gyermekének —, hogy szent legyen? Nehéz ez? Igen könnyű. . . Aki csűri-csavarja az életszentséget, aki művészetet csinál belőle, az nem éri el soha. Mert a szentség a legtermészetesebb és a legegyszerűbb dolog. Olyan, mint szeretni az édesanyát, atyát, testvért. Hát nehéz ez?”

Mi tehát az életszentségre vezető út? — „Minél jobban megismerni, megszeretni, követni az Ür Jézust. Hiszen az Ö életénél tökéletesebb, szentebb élet nem lehet.”

Nem elvont, a végtelen magasságból hozzánk érkező üzenetről, ember számára nehezen megérthető dologról van szó. „Az Ige testté lett és miközöttünk élt, és megmutatta nekünk testben, emberi testben és élete példájával, és elmondta nekünk, érzékileg halló embereknek, emberi szavával, hogy mi az erény, mi a tökéletesség, mi a szentség."

„Similis esse volo!" — „Hozzá hasonlóvá akarok lenni!" — ez a jelszó. „Szent Tamás is húgának, aki unszolgatta őt, hogy mit kell tennie, ha szent akar lenni, ismételt és újra ismételt kérdésére ismételten csak azt az egy választ adta: Akarj! Helyesen válaszolt. Miért? Mert Isten is akarja. Ha Isten akarja, bőséges kegyelmet ad. Már-