A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

494

Keresed az utat? Halld, előbb már megmondta: „Én vagyok az út". Mielőtt megmondta volna neked, hova vezet, megjelölte magát az utat: „Én vagyok az út". Hova vezet? „. . . és az igazság és az é- let". Előbb megmondta, milyen úton járj, utána pedig tudtodra adta, hova jutsz. Én vagyok az út, én vagyok az igazság, én vagyok az élet. Midőn az Atyánál volt, igazság és élet; testet öltve úttá lett.

Nem mondják neked: Fáradozz, hogy megtaláld az utat, hogy azon eljuss az igazságra és az életre; nem ezt mondják neked. Lusta, kelj fel! maga az út jött hozzád, és felkeltett az álomból, ha ugyan felkeltett: kelj fel és járj!

Talán járni próbálsz, és nem tudsz, mivel fájnak a lábaid. Miért fájnak? Talán a parancsoló nehéz utak megjárására késztetett? De Isten Igéje meggyógyította a sántákat. Csakugyan, mondod, egészségesek lábaim, de nem látom az utat. Megvilágította a vakokat is.

(Szent Ágoston)

December 25 - KARÁCSONY EGYETEMES SZERETET ÉS ÚJ ÉLETSZENTSÉG

Szeretetünknek éppúgy ki kell terjednie a világ egész térségére, mint a Nap fényességének. Krisztus előírta nekünk, hogy igyekezzünk eljutni a mennyei Atya tökéletességére, utánozva a napfény egyetemes szétosztását, minden megkülönböztetés nélkül. Értelmünknek is teljes tárgyilagossággal kell rendelkeznie.

Mindazt, ami létezik, Isten teremtő szeretete egyformán tartja a létben. Isten barátainak úgy kell őt szeretniük, hogy szeretetük Istennek az e világi dolgok iránti szeretetébe vegyüljön.

Amikor egy lélek eljutott arra a szeretetre, amely egyformán betölti a mindenséget, ez a szeretet olyan aranyszárnyú csibévé válik, amely áttöri a világ tojását. Ezután a világot nem belülről szereti, hanem kívülről, onnan, ahol Isten Bölcsessége székel, aki elsőszülött testvérünk. Az ilyen szeretet a lényeket és a dolgokat nem Istenben szereti, hanem Istennél. Minthogy Istennél van, onnan felülről Istennel együtt letekint ránk és dolgainkra.

Katolikusnak kell lenni, vagyis nem szabad hozzákötődnünk semmi teremtetthez, hanem csak a teljes teremtéshez. Ez az egyetemesség hajdan implicit <burkolt) lehetett a szenteknél, még saját lelkiismeretükben is. Burkoltan fenntarthattak egy kellő helyet lelkűkben az egyedül az Istennek kijáró szeretetnek, és egy másikat mindazoknak a kötelezettségeknek, amelyekkel a világegyetemnél kisebb