A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
495 dolgoknak tartozunk. Azt hiszem, hogy Assisi Szent Ferenc és Keresztes Szent János ezt tették, igaz, mindketten költők voltak. igaz, hogy szeretni kell a felebarátot, de azt a példát követve, amelyet Krisztus ad a főparancsolat illusztrálásaként (az irgalmas szamaritánus példázatában): a felebarát a mezítelen és vérző lény, aki á- jultan az út mellett fekszik és akiről semmit nem tudnak. Teljesen névtelen szerétéiről van szó, vagyis teljesen egyetemes szeretetről. Igaz, hogy Krisztus ezt mondta tanítványainak: ,,Szeressétek egymást!" De azt hiszem, itt barátságról van szó, két személy közti személyes barátságról, amelynek Isten barátait egymáshoz kell fűznie. Az egyetemes szeretet kötelesség... Olyan korban élünk, amelyhez hasonló korábban nem volt; a jelenlegi helyzetben az egyetemességnek, amely régen lehetett burkolt, ma kifejezettnek kell lennie. Át kell hatnia a nyelvezetet és az e- gész magatartást. Manapság nem elég szentnek lenni, olyan életszentségre van szükség, amelyet a jelen pillanat követel, új életszentségre, amelyhez hasonló régen nem volt. Maritain mondta ezt, de ő csupán felsorolta a hajdani életszentség szempontjait, amelyek ma már elavultak, legalábbis egy időre. Nem érezte, hogy a mai életszentségnek — a régivel szemben — milyen csodálatos újdonságra van szüksége. Az életszentség új típusa: fel fakad ás, leleményes teremtés. Megőrizve a kellő arányokat, mindent megtartva a maga fokán, csaknem — analóg értelemben! — a világegyetem és az emberi rendeltetés új kinyilatkoztatásáról van szó. Az igazság és a szépség részleges leleplezéséről van szó, amelyeket vastag por lepett be. Nagyobb zsenialitásra van szükségünk, mint Arkhimédésznek kellett a mechanika és a fizika feltalálásához. Az új életszentség feltalálása ennél csodálatosabb. Csak egy bizonyos perverzitás kötelezheti Isten barátait arra, hogy megfosszák magukat a zsenialitástól, hiszen — hogy ezt bőségesen birtokolják — elég, ha Krisztus nevében kérik a mennyei Atyától. Jogos kérés ez, legalábbis manapság, mivel szükséges. Azt hiszem, hogy ebben a formában, vagy bármely más egyenértékű formában, ez az első kérés, amelyet naponta az Atyához kell intéznünk, minden órában, amint az éhes gyermek folyton kenyeret kér. A világnak szüksége van zseniális szentekre, amint szüksége van orvosokra a városnak, ahol a pestis pusztít. Ahol pedig szükség van, kötelezett^9 van- (Simone Vf ei!)
