A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
486 és szellemi tájékozódásának tekintélyes részét kapja. Ha ez igaz, akkor az is lényeges, hogy az Egyház kötelességének érezze nemcsak azt, hogy kivegye részét a közvélemény alakításából, minthogy a közvélemény kifejezést ad a korabeli társadalom közös értékeinek, hanem azt is, hogy ő maga közvetlenül jeien legyen ezen a modern szószéken a maga újságjaival és folyóirataival, rádióadóival, rádió- és televízióprogramjaival, igazság- és szeretetszavával." „Elengedhetetlen, hogy az Egyház ne csupán a mélyebb erkölcsi és szellemi értékek elismerését mozdítsa elő a sajtóval, a filmmel, a rádióval és a televízióval, hanem hogy ő maga közvetlenül az evangéliumot is hirdesse a modern tömegtájékoztatási eszközök igénybevételével.” (II. János Pál pápa, 1986. február 27-én.) 1987 januárjának végén a kolumbiai Bogotában találkozót tartottak a tömegtájékoztatási eszközök missziós felhasználásáról. Az egyik előadás szerint a modern missziós munkának hét nagy kihívással kell szembenéznie: a városiasodással, a vallási szektákkal, a kommunizmussal, az emberi önzéssel, az erőszakkal, a gyors iramú változással, és végül magukkal a tömegtájékoztatási eszközökkel. Sok missziós területnek számottevő katolikus sajtója és rádió- hálózata van; hatékonyságuk, eredményességük, evangelizáló erejük mégsem kielégítő. A lépéstartás állandóan újabb feladatokat ró a tömegtájékoztatásban dolgozó misszionáriusokra. Ami a tömegtájékoztatás munkásait illeti: egyre többen vannak komoly felkészültséggel és szaktudással rendelkező világiak. Nekik is, mint minden hívőnek, a szakterületükön bőségesen jut Krisztus keresztjéből: le kell mondaniuk anyagi és más egyéni érdekek érvényesítéséről; vállalniuk kell a tanúságtevő kiállást és az azzal járó nehézségeket. Emberi erőfeszítéseinknek, melyekkel a tömegtájékoztatási eszközöket bevetjük az evangelizálásba, csak a kegyelem és a kegyelemért végzett imádság ad értelmet és hatékonyságot. (A római szándékismertetés nyomán.)
