A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
456 le. Nem értettem, miért mondja, s akkor még egy kicsit meg is lepődtem. Én? Pap? A, az nem lehet! A keresztelés után megvolt az első gyónásom is. Ekkor már hittem Jézus Krisztusban, s hitemről beszéltem az embereknek is, akik nem értették, hogy mit mondok, pedig olyan egyértelmű volt. Van egy igaz, élő Isten, aki önmagát adta értem és értük. Vitába szálltak velem, s kérdéseikre nem tudtam válaszolni. Ez még jobban ösztönzött engem a tanulásra, de el is keserített. Ekkor szomorú lettem. Nem tudtam Istent megvédeni az emberek előtt. Felütöttem a Bibliámat, s az Úr a következő igét küldte számomra: „Bizony, bizony, mondom néktek, a ti munkátok sohasem hiábavaló az Úrnak dolgában." Nagyon boldog voltam, hisz ez számomra egy kinyilatkoztatás volt. Kaptam könyveket az Evangéliumi Kiadótól is, azokból is sokat tanultam. Ekkor már július vége felé járt az idő. Küszöbön állt az Amerikába való indulásom napja. Ausztriában csak azért imádkoztam, hogy az Úr vezessen engem olyan helyre, ahol hitemben tovább épülhetek. 1987. augusztus 12-én érkeztem New Yorkba, a Kennedy repülőtérre. A kezdet nagyon nehéz volt. Brooklynban laktam, fekete környéken. A lakás koszos volt, büdös, és tele volt bogárral. Az első munkahelyem egy D'Agostino supermarket volt, 5 dolláros órabért kaptam, napi 9 órát dolgoztam és heti hat napot. A nyelvet nem beszéltem, most is igen gyengén beszélek angolul. New Yorkban egy újabb katolikus lelkipásztorral kerültem kapcsolatba. Ö azután tanított engem. Nagyon sokat tanultam tőle. A hitem tovább mélyült. Sokat változtam, s ezen a változáson én is és a szüleim is meglepődtek. Rájöttem, hogy az életem értelmét egyedül Krisztusban találom meg, a múlandó világ számomra már múlt, a célom Krisztus. Szeretnék meghalni magamnak, hogy Krisztus éljen bennem. Ha Krisztusom van, akkor mindenem van, még ha semmim sincs is. Ha nincs Krisztusom, akkor semmim sincs, még ha az egész világ is enyém lenne. Tudom, hogy hit nélkül az emberek nem találják meg azt a célt, amiért teremtve lettek erre a röpke időre, amíg a földön élnek. Láttam a hitetlenség következményeit, a hamis célokat, sikert, pénzt, csillogást. Nekem, aki hiszek, kötelességem és minden vágyam az, hogy az eltévedt bárányokat Krisztus kezéhez vezessem. Szeretném elmondani az embereknek, hogy mit keresnek, és hol találják meg, hisz a lelkűk legmélyén levő űrt a Teremtő a maga számára tartja fenn, és ezt az űrt csak Ő tudja maradéktalanul kielégíteni. Tudom és érzem azt az óriási felelősséget, amit a fiatalsággal kapcsolatban tenni kell, hisz a vallásos neveléssel értelmet és célt adunk életüknek. így nem
