A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

445

November 27 - ADVENT 1. VASÁRNAPJA „AZ EMBEREK MEGDERMEDNEK A FÉLELEMTŐL”

A szentmise olvasmányai:

Jer 33,14-16; 1 Tessz 3,12-4,2; Lk 21,25-28.34-36.

Advent 1. vasárnapja mindig az Ur végső, világvégi eljövetelére irányítja lelkünket. Ma arra reflektálhatunk, hogy különféle korokban az emberek mennyire különböző beállítottsággal várják ezt a pa- rúziát, az Úr nagy napját.

Jeremiás bizonytalan, de nem távoli jövőbe helyezi el, és úgy állítja be, hogy a két egymással feszült viszonyban álló királyság, Izrael és Júda újraegyesítésében fog állni, egy új dávidi király uralma alatt, aki helyreállítja a „jogot és igazságot”, vagyis a társadalmi és vallási rendet. — Tesszalonika keresztényei, jó 20 évvel Jézus halála és feltámadása után, közelinek tartják azt a pillanatot, „amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével"; az apostol pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy ennek a feszült várakozásnak gyökeres változásokat kell művelnie a keresztények életvitelében, „Istennek tetszővé” kell tennie. — Vagy 30 évvel később, amikor a Lukács-evangélium végső kiadása elkészült, a helyzet meglehetősen más volt: Jeruzsálem megjövendölt pusztulása már megtörtént esemény, és a feszült várakozás lelohadt; az evangélium hirdetőinek hangsúlyozniok kell: „Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól!” — Mi hasonló lelkiállapotban és kísértésekben élünk: széthúzó gondok, lehúzó élvezetek, a kétkedés köde, a nemtörődés lanyhasága.

Megint időszerű a két héttel ezelőtti megkülönböztetés: a kozmikus pusztulás inkább irodalmi köntös, mint tudományos jövendölés; igazi mondanivalója ez: „az emberek megdermednek a félelemtől”, vagyis az üdvösségre, nem pedig az anyagi világra vonatkozó mondanivaló.

Az, hogy „az Emberfia eljön a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel”, a világtörténelem, az utolsó ítélet Bírájára utal. Ugyanaz az „Emberfia" szó jelzi Jézus Krisztus törékenységét, megalázottságát, szenvedő Megváltó voltát, és Jézus Krisztus fenségét, a világmindenség feletti uraságát.