A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
446 Már említettük az eszkatoligikus várakozás lohadását. Ez együtt lépett fel és karöltve járt és jár a keresztények elleni ellenségeskedéssel és üldöztetésükkel. „Legyetek tehát szüntelen éberek és könyörögjetek, ... hogy megállhassatok az Emberfia előtt!” A mai vasárnap az első napja a még hátralevő eszkatologikus várakozásnak és készületnek. Számomra a halálomig hátralevő — a világ és az emberiség számára a végítéletig hátralevő. Ezzel a tudattal nem lehet másképpen együttélni, csak úgy, hogy újra meg újra felkavar és nyugtalanít. A derűs, bizakodó várakozás elválaszthatatlanul összekapcsolódik a mélyen zavaró várakozással — ez az ára amannak. Tűz Tamás MA MAR OTT TARTOK Az írással kezdődött a történelem — mondják — előtte minden csak prehisztória. írok ha tudok végső leheletemig. Toliam serceg az isteni szféra kaptatóin, extra nos — emelkedik az „emberi jelenség” a kinyilatkoztatás vakító sugarában. Dogmák távolából érdemes figyelni a hirtelen fölvillanó gerlék röpülését, a Szent Péter-bazilika kupoláját, ahogy kihajtanak az örökkévalóság levelei s aléltan hullong a gyűlölet pernyéje. Ma már ott tartok, sokra vagyok még képes: beleszülettem a halászbárka szentélyébe s ha gyülekeznek is a viharfelhők, megbízható a ködkürt jajongása. Ha tácol a hajó az ártó erők gyűrűjében s előre megízlelem a halált, rám teszi kezét a Világító Torony Őre.
