A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
I 444 „Ahogy mondod, király vagyok. De az én királyságom nem innen való, nem ebből a világból való." Nem az emberek világának gazdasági, katonai, politikai hatalmán alapszik. — Jézus királysága pontosan Isten leereszkedésének, igazságának, kegyelmének a királysága. Ha a földi hatalmak nem lépik túl illetékességük határait, akkor nem kerülnek összeütközésbe Jézus királyságával. Versengésre, üldözésre nincs ok. — Jézus híveit mégis sok szoronga- tás, üldözés éri. Azért van ez így, mert Isten királyi igényei erős ellenállásra találnak az egyénben is meg a hatalmi szervezetekben is. Az igazságot és a kegyelmet üldözzük belső egyéni világunkban éppen- úgy, mint társadalmi vonalon. Milyen jellegű és meddig terjed Krisztus királysága? A szentlecke kifejezései több irányba nyitnak hatalmas távlatokat. Csupán négy dimenziót emelünk ki. 1) „Szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktőf', ,,országa népévé tett minket". 2) „A föld királyainak Fejedelme" (másutt írja ugyanez a szentírási könyv: „uraknak Ura és királyoknak Királya"). 3) „Meglátja majd minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége." 4) „Elsőszülött a halottak közüf', „az Alfa és az Ómega", „aki van és aki volt, és aki eljövendő: a Pantokrator (Mindenható)." „Urunk a célja az emberi történelemnek, az a pont, amelyben a történelem és a civilizáció vágyai találkoznak, ő az emberiség középpontja, minden szív öröme és sóvárgásainak beteljesedése. Őt támasztotta fel az Atya a halálból, őt dicsőítette meg és ültette jobbjára, megtéve élők és holtak bírójává. Az ő Lelke éltet és egyesít minket, amíg zarándokolunk a történelem beteljesedése felé; hiszen az Atya szeretetének és tervének teljesen megfelel, hogy Krisztusban mint főben újra egyesítsen mindent, ami a mennyben és a földön van." (Gaudium et spes, 45.) Majd asztalhoz telepednek Ábrahám- ta Jézus (vő. Mt 8,11). Akinek ez nem mai, Izsákkal és Jákobbal — mondot- tetszik, az kívül marad. Bernhard Lichtenberg
