A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

434

LELKISÉG

NOVEMBERI IMASZÁNDÉKOK

ÁLTALÁNOS:.. . hogy minden egyes személyt saját létezésében és emberi méltóságában a fogantatásától kezdve tiszteletben tartsanak.

Olyan művelődési helyzetben élünk, ahol nagyon nehézzé vált megérteni és előmozdítani az ember és a család igazi javát. Egy új és jobb emberség reményét lassanként felváltja a jövő miatti egyre erősebb szorongás. Ebben a helyzetben az Egyház alázatosan, de nagyon erőteljesen is, azt hangoztatja, hogy az élet pártján áll.

Az emberek félnek azoktól a súlyos feladatoktól, amelyeket egy új emberi élet elfogadása jelent, attól az önzéstől, amely arra sarkall, hogy kizárólagos haszonélvezői legyünk a technika vívmányainak, annak a fogyasztói gondolkodásmódnak üres eszményétől, mely egyedül azzal törődik, hogy az anyagi javakat gyarapítsa. Ezzel a félelemmel az Egyház minden emberi élet kiváló értékének elismerését állítja szembe. „Az élet még akkor is, ha gyenge és fogyatékos, a jóság Istenének nagyszerű ajándéka." (Familiaris consortio 32.)

Nem lehet szó a férfi és a nő igazi kiteljesedéséről, ha a család nem fogadja el alapadottságát: azt, hogy az élet szolgálatára álljon.

A férfi és a nő Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve, és arra hivatottak, „hogy sajátos módon részesedjenek teremtői és atyai szeretetében és képességében, szabad és felelős együttműködésükkel az emberi élet továbbadásában"; a Teremtőtől ezt a hivatást kapják, mely emberi és isteni is egyszerre; Isten arra képesíti őket, hogy „végig a történelmen megvalósítsák a Teremtő eredeti áldását, amikor a fogamzás által egyik emberről a másikra továbbadják az isteni képmást." (Familiaris consortio 28.)

Nem csupán a szellemi lélek alkot minden egyes embert a maga egyedülállóságában, hanem a test is. így a test által és a testben ragadjuk meg magát a személyt a konkrét valóságában. Ha tehát biztosítjuk az embernek a méltóságát, ezzel biztonságba helyezzük a test- lélek ember önazonosságát, az emberét, aki „unus", „egy", ahogy a II. vatikáni zsinat kijelentette (Gaudium et spes 14).