A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

433

„TARTSD MEG, ISTEN, SZENTATYÁNKAT. .

Tíz évvel ezelőtt 1978 a „három pápa éve” volt: meghalt VI. Pál, a zsinat pápája, egy forrongó korszak nehézségeitől gyötrődő pápa, az Egyház egyik legnagyobb tanítója és reformálója; megválasztották I. János Pált, aki közvetlenségével, mosolyával egészen új stílust honosított meg, de 33 nap múlva mindnyájunk nagy megdöbbenésére meghalt; megválasztották, éppen október hónapban, II. János Pált, az egyháztörténet első szláv pápáját.

Régebbi korok is ismertek „három pápás” éveket; ilyen volt a legutóbbi 500 évben 1503, 1555, 1590, 1591-92 és 1605. (1590 szeptembere és 1592 januárja között összesen négy új pápát választottak.) Úgy tűnik azonban, hogy az 1978-as év nem csupán azért egyedülálló, mert a mi napjainkba esik, hanem a kor fontossága és a személyek sajátosságai miatt is.

Giuseppe Alberigo olasz egyháztörténész II. János Pál pápaságának első tíz évében három korszakot különböztet meg: az első az 1981-es merényletig tart, és „noviciátusnak” mondható;a második az 1985-ös szinódussal zárul, amely a II. vatikáni zsinat végrehajtásával foglalkozott; a harmadik korszak természetesen a legutóbbi három évet öleli át.

Abból a hatalmas munkából, amelyet a pápa elvégzett, csupán néhány jellemző vonást ragadhatunk ki. Júniusi ausztriai útja, amely kb. hatvanezer magyarnak is nagy örömet szerzett Eisenstadt (Kismarton) közelében, már negyvenedik nagy útja volt; ő az első pápa, akit emberek tízmilliói láthattak saját szemükkel a saját hazájukban. Enciklikái, apostoli buzdításai a teológia, a keresztény élet és az emberiség szinte valamennyi nagy problémáját mélyrehatóan tárgyalják; beszédeiben a témák még szélesebb skáláját érinti. Püspökkinevezéseivel és egyéb intézkedéseivel a helyi egyházak jelen és jövő életére nyomja rá bélyegét. Minden tevékenységében és mindenekelőtt Krisztus főpapja: minden katolikusnak, minden papnak és minden püspöknek ő a püspöke.

Nincs tökéletes ember és nincs tökéletes pápa. Személyes varázsa II. János Pál egyik legerősebb jótulajdonsága, mely úgyszólván mindenkit lenyűgöz. A televíziókamera gyakran „leleplezi”, országvilág szemeláttára, hogy a pápa Krisztusba mélyedt, imádságos ember; átváltoztatáskor az oltárát körülálló százezrek megszűnnek létezni, számára csak az Úr van ott.

Lapunk pápatiszteletének és pápahűségének legállandóbb megnyilatkozása a két havi szándék rendszeres ismertetése. Azok az olvasóink. akik ezeket igénylik, olvassák, szeretik, magukba imádkozzák, azok az Egyház szívében élnek, és szoros kapcsolatban állnak a Szentatyával.

l