A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
426 Somfai Béla MAGZATELHAJTÁS: POLITIKAI DILEMMA ÉS ERKÖLCSI KÉRDÉS KANADÁBAN - III. a) Kulturális elfogultság Amíg a terhességgel kapcsolatos nehézségek mögött a közvélemény veszélyeztetve csupán csak egy személy „élethez, szabadsághoz és biztonsághoz” való jogát látja, addig ennek a leszűkített értelemben vett szabadságjognak a biztosítása fogja a magzatelhajtás lehetőségeinek kereteit meghatározni. A mi liberális és erősen individualista kultúránk ugyanis csak egy elvet hajlandó elfogadni az igazságos társadalmi rend alapjául: azt az egyéni jogot, hogy minden személy szabadon, lehetőleg korlátozás nélkül és másoktól függetlenül érvényesíthesse érdekeit. Az abortusz lehetővé — de nem kötelezővé - tétele tökéletes összhangban áll ezzel az alapelvvel. A magzatelhajtásra késztető vagy kényszerítő körülmények fel- ismerhetetlenek és meg nem értettek maradnak ennek a felfogásnak a keretei között. Ebben az ideológiai összefüggésben a magzatelhajtás a „terhesség biztonságos megszakítását”, vagy egyszerűen a „méh kiürítését” jelenti. Annak véres és erőszakos jellege megemlíthetetlen ízléstelenségnek számít. Az a megállapítás pedig, hogy értelmezésétől függetlenül az eljárás a magzatnak az anyaméhen kívüli elpusztítása, elfogult és erősen sértő kijelentés. Ennek a liberális ideológiában gyökerező felfogásbeli torzításnak a hatóereje gyakorlatilag megszabja a magzat törvényes védelmének lehetséges határait a demokratikus társadalmi rend keretei között. Ez a sajnálatos tény jelöli meg a keresztény közösség feladatainak kezdőpontját. b) A keresztény társadalomfelfogás alapja A magzatelhajtásról kialakított álláspontunk a ,.közjó” hagyományos felfogásában gyökerezik. E meggyőződés szerint a társadalmi rend alapját az egyéni és közösségi érdekek szétválaszthatatlan és egymást kölcsönösen kiegészítő kapcsolata adja meg. Egyik érdek megvalósítása feltételezi a másik megvalósulását. Kikerülhetetlen ellentétek esetén kölcsönös engedmények biztosítják a lehető legnagyobb mértékű tökéletességet a közösség és tagjai számára. Mindez hozzátartozik az emberi létezés természetéhez egy olyan tökéletlen világban, amiben a közösségi és egyéni jólét biztosítása szabad, de bűnös emberi közreműködéstől függ. E meggyőződés szerint az „anyát" (nem a terhes nőt) és „gyermekét” (nem a foetust) emberi lények közösségének kell tekinteni,
