A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

427

akik egy kockázatos és ugyanakkor nagyon is bensőséges és szét- választhatatlan viszonyban állnak egymással. Tökéletességük és boldogságuk egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletétől és védelmétől függ. Ideálisnak nem tekinthető helyzetekben előállt konfliktusok megoldása, szinte kivétel nélkül, az érdekek összeegyeztetésében, és nem az emberi élet feláldozásában rejlik. Eredményeket ebben a tökéletlen világban csak áldozatok árán lehet elérni. Az anyaság adta legnagyobb teremtő lehetőség nem kivétel ez alól a törvény alól.

c) Stratégiai tévedés

Noha ezt a meggyőződést nem lehet minden lehetséges körülményre érvényes és kötelező erejű törvényes rendelkezés formájára egyszerűen átírni, hatóereje mégis jelentősen befolyásolhatná a törvényhozás módozatairól kialakult vitát. Átütő erejét azonban sajnálatosan gyengíti az, hogy az abortusszal szemben kialakult keresztény ellenállás elfogadta liberális társadalmunk kulturális és törvényes alapelveit, és érveit a szűkén megszabott egyéni jogok konfliktusára építette.

Gyakorlatilag figyelmen kívül hagytuk a nőket döntően befolyásoló és kényszerítő okokat, és döntő fontosságot tulajdonítottunk azoknak az érveknek, amik a magzatnak a „fogamzás pillanatában” létrejövő „személyes” mivoltán alapulnak. Kizárólag az emberölés vallásos és törvényes tilalmára hivatkozva ítéltük el a magzatelhajtást, és a foetusnak korábbi időszakokban elismert jogaival érveltünk. U- gyanakkor nem ismertük fel - vagy figyelmen kívül hagytuk — azt a tényt, hogy a jogi és a politikai küzdelem teljesen más kulturális és szociális előfeltevésekből indult ki. Nem a tények meggyőző ereje döntötte el a kérdést, hanem az a meggyőződés, hogy a terhességgel szemben „a személyes szabadság gyakorlásának joga” tökéletes összhangban van a modern világ liberális és individualista társadalomfelfogásával.

A fejleményekre visszatekintve ez a tévedés mindent elsöprő stratégiai baklövésnek bizonyult. Amint Hauervas, az ismert amerikai