A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
425 készségünk azonban ne vakítson el. Lássuk, hogy a segített személy is segít rajtunk, amennyiben a gyengébbek megmentésével együtt megmentjük azokat a kulturális és emberi értékeket, amelyek különben vele együtt elvesznének. Az így gyakorolt szolidaritás egyúttal a feszültségek leépítését, és ezzel a békét is szolgálja. Ezért a Szentatya a tanítását ebben a mondatban foglalja össze: Opus solidarietatis Pax. Azaz: a béke a szolidaritás, vagyis a gyakorolt, a cselekvő együttérzés gyümölcse. A szolidaritás tehát a szeretet új neve, ha a felebarátban nemcsak az egyenrangú és azonos jogokat élvező embertársat, hanem Isten élő képmását is látjuk, akit Krisztus velünk együtt megváltott, és akire a Szentlélek áldását is elküldte. így kap új értelmezést az ellenség szeretete: az ellenséggel is szolidárisak vagyunk. Az isteni szeretet fényénél kirajzolódik szemünk előtt az egységnek, ti. az emberiség egységének új modellje, melynek példaképe a Szentháromság, és amelyet mi, keresztények, communio, „közösség' névvel illetünk. A Szentlélek által megszentelt communio felszabadít a bűn struktúrái alól, és szétrombolja a perverz mechanizmusokat, melyeknek jelenleg rabjai vagyunk. Ennek tanúi a szentek, akik hősi fokon adtak tanúságtételt a szolidaritásról, mint Kláver Péter, a kolumbiai rabszolgák apostola, vagy Kolbe Maximilian, aki életét adta Auschwitzban egy számára ismeretlen fogolytársáért. Az enciklika hangsúlyozza: nem nyújt technikai megoldásokat. A kinyilatkoztatás fontosabb, mint a vádolás; és ez utóbbi az erejét kizárólag egy magasabb ösztönzésből merítheti. A társadalomkritika tehát csakis pró- fétaiságában igazul meg. A laikusokra hárul a legnagyobb felelősség, hogy tanúi és mukatársai legyenek a békének és igazságosságnak. Tegyük hozzá, a világ csak rajtuk keresztül élheti meg, mit jelent a keresztény válasza a „Ki az én felebarátom7' kérdésre. A szolidaritás legyen cselekvő közösségvállalás. Sri Lanka-i menekültek víz, elektromosság és étel nélkül
