A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

422

az állammal való kapcsolatában. Ha mégis oda vezetne, „jó viszonyról" a kettő között illuzórikus volna beszélni. Az állammal az egyház két vonatkozásban is dialógusban áll. Amennyiben a dialógus eszmei,

Egyházi és állami vezetők az Országgyűlésen (Fotó: Új Ember)

az nem történhet hatalmi pozícióból. A „gyakorlati dialógus", a közérdekű problémák közös megoldása, az egyház számára mindig magától értetődő volt. A régebben tapasztalt erőszakoskodások és csalódások miatt azonban a hívek néha akkor is gyanakodva fogadják az államnak az egyház felé tett lépéseit, ha nincs rá konkrét okuk. Az a hagyományos beidegződés, mely következetesen együtt emlegeti az egyházat és az államot, megnehezíti, hogy az egyház megtalálja önazonosságát. Helytálló a kritika az egyházzal szemben, hogy a múltban nem használta ki eléggé a rendelkezésére álló lehetőségeket, de nem mindig tehette azt, amit fontosnak gondolt.

Lesz-e reform a törekvésekből?

A megújulási munka valamennyi célkitűzése fontos területet érint. A helyzet beérett a cselekvésre, és valamilyen eredményre reálisan lehet számítani. A kezdeményezések túl vannak már a tervezés stádiumán, megvalósulásuk azonban még nagyon az elején jár, s a feltételek sem világosak, milyen körülmények között lehet majd célba jutni. A magyar egyházban sok a rezignált ember, akiket sok munkába kerül majd meggyőzni. Szenzációs eredmények nem várhatók, de nyereség lesz, ha a következő évekre csendes, termékeny munkát lehet a megújulási törekvésekkel biztosítani.

* * * *

Szerencsétlen az, aki nem javítja önmagát. Rossz az mind önmagára, mind munkájára nézve. Javítani kell önmagunkat, mégha nyolcvanévesek vagyunk is. Nem bírom azokat az öregeket, akik azt mondják: én már nem tudok magamon változtatni.

( Voltaire)