A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
423 Kiss Ulrich SOLLICITUDO REI SOCIALIS - II. A bűn struktúrái A cselekvő egyén mint a fejlődés alanya erkölcsileg felelős a fejlődés elfajulásáért, egysíkúságáért és kisiklásaiért. Mivel a cselekvők nem a közjónak vetik alá döntéseiket, hanem önzőén egyéni és csoportcélokat szolgálnak, egyenként és közösen felelősek, azaz bűnösek. Ezek az egyéni és közösségi bűnök hozzák létre a bűn struktúráit, melyek végső soron a jelen katasztrofális helyzet okozói és fenntartói. A szociálpolitikai analízis ezzel szemben legfeljebb „rövidlátásukért", „oktalan gazdasági döntéseikért" és „hibás politikai elemzésükért" korholja a felelősöket, hisz nem ismeri a bűn fogalmát. A vallásos szemlélet azonban bűnnek tekint minden szembeszegülést Isten akaratával. Márpedig Isten irgalmassága és könyörülete elítéli a bűn struktúráit, pontosabban az azokat alkotó egyéni és csoportos bűnöket. Tetteink és mulasztásaink annál elmarasztalandóbbak, minél messzebb mutatnak, és minél inkább kihatnak a jövő nemzedékekre is. A Szentatya két főbűnt jelöl meg konkrétan: a haszon utáni sóvárgást és a hatalomvágyat, mellyel másokra akarjuk kényszeríteni akaratunkat. Különösen azt, ha minden áron vágyunk, sóvá rgünk haszonra, illetve hatalomra — leggyakrabban mindkettőre —, azaz abszolutizáljuk vágyainkat, emberi magatartásunkat. Bár mindkét bűnös állapot külön-külön is fellelhető, a gyakorlatban legtöbbször szétválaszthatatlanul összefonódnak, és csupán annyiban különböznek, hogy hol az egyik, hol a másik van előtérben. És e bűnöknek nemcsak egyének, de népek és nemzetek is rabjai. így, ami a politikai megfigyelő szemében csak mechanizmus, a teológus szemszögéből bálványimádás, melynek tárgya pénz, ideológia, osztály, technológia stb. A hívő számára ezért kötelező erejű, hogy miután felismerte a bűn struktúráit, „útra keljen" és elfogadja Isten akaratát, mint az etika egyetlen valós alapját, mely abszolút értelemben kötelezi őt. Kívánatos persze, hogy a nem hívők is rádöbbenjenek arra, hogy a teljes fejlődés fő akadályai nem kizárólag gazdasági jellegűek, hanem olyan álláspontoktól függenek, melyek az emberek számára abszolút értékeket jelentenek. Más szóval sürgősen és haladéktalanul meg kell változtatni minden helytelen magatartást valamennyi kapcsolatban, mely bármely embert embertársaihoz, az emberi közösségekhez — még a legtávolabbiakhoz is —, a természethez és végső soron önmagá-
