A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

418

Problémák is Megoldások

András Imre

MEGÚJULÁSI TÖREKVÉSEK A MAGYAR EGYHÁZBAN - IV.

Ökumenizmus

Magyarország már a reformáció óta vegyes felekezetű ország. A reformáció az 1526-os nagy történelmi katasztrófa után terjedt el, erős nemzeti motivációval, mintegy az alábbi mottót követve: a nemzetnek meg kell újulnia a reformáció által, mert eltávolodott Istentől, s amiatt jött rá a katasztrófa. A nemzeti szempontra ugyanígy hivatkozott annakidején — a visszatérés szükségességét hangoztatva — a magyarországi ellenreformáció is. Ez a sajátos motiváció lett a kiindulópontja annak a nemzeti jólétért való versengésnek, mely jellemzője a magyarországi felekezetek egymáshoz való viszonyának, ami miatt minden felekezet a történelem folyamán azon igyekezett, hogy a nemzet javára maradandó érdemeket, és ebből a maga számára előnyöket szerezzen. Egy közismert református író, Móricz Zsigmond megállapítása szerint egyházában olyan erős volt a nemzethez való ragaszkodás, hogy ez pótolta a vékony hitelvi alapokat is. A református egyház szívesen nevezi vallását „magyar vallásnak”.

A felekezetek egymáshoz és az államhoz való viszonyát 1947- ig a XLI11/1895 te sz. törvény szabályozta: a katolikus, a református, az evangélikus, a görögkeleti, az unitárius és az izraelita vallás bevett, a baptista és a mohamedán vallás elismert, a többiek az egyesületi törvény alapján működő megtűrt vallásfelekezetek státuszával rendelkeztek.

A háború utáni új alkotmány laicista államot vezetett be,s a marxista ideológiára támaszkodva adminisztratív, egyházüldöző eszközökkel is megpróbálta kiszorítani az egyházakat a társadalom életéből, és tevékenységüket a templomi kultuszra korlátozni. így akart helyet csinálni a kialakítandó szocialista társadalomnak. A történelmi egyházakkal egyenlő rangra került kis egyházak, de a református és az evangélikus egyház is az új állammal hamar megtalálták a modus vivendit. Erről már az egyházüldöző sztálinista vezetés elismeréssel nyilatkozott. A katolikus egyház Róma illetékességére hivatkozva megpróbált ellenállni a korlátozásokat előíró „megegyezésnek”, de az