A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
417 rohanása közben elfelejti a célt. A zarándok nem veszítheti el szeme elől célját. Mint esküre emelt ujjak, úgy mered a két torony az égre; a hűség jelképei a horizonton. A kitartás meghozta gyümölcsét. A zarándokok beözönlöttek a székesegyház e- lőtti térre. Sorra kigyúltak a fáklyák, imbolygó fényük ellepte a dombot, melyre a templom épült, majd lassan, méltóságteljesen bevonultak a templom belsejébe, mely a gótikus ablakok sejtelmes fényében fürdőit. Az üveg vöröse izzott, kékje mint drágakő fény lett, hirdetve a céhmesterek tudását, titkukat, melyet a tudományos elme máig hiába kutat. Talán épp az ő hitük hiányzik, hogy behatoljunk műhelyeik rejtelmeibe? De az ablaküvegek szépségét inkább sejtettem, mint láttam — későbbi látogatások alkalmával vettem csak igazán szemügyre őket —, mert figyelmünket teljesen lekötötte a templom hajójában felállított hatalmas, kereszt alakú asztal, az Úr asztala, mely köré lassan felzárkózott a papság. A lelkészek, akik velünk e- gyütt zarándokoltak, pár perccel előbb még hozzánk hasonló ázott verebek voltak. Fehéren tündöklő liturgikus ruhájuk sirályokká, galambokká varázsolta őket, amik ellepték az Úrnak számukra terített asztalát. Miközben halkan, megilletődve mi is felsorakoztunk mögéjük, megszólaltak a harsonák. Érces hangjukat nemcsak az ősi falak visszhangozták, de szívünk is. Mikor a koncelebrálók egyszerre emelték fel az áldozatot, végtelen boldogság töltötte el szívemet. Nem kellett már keresnem a hit és a tudás harmóniáját,mintbeszélgetéseink alatt az egész úton, mert a hit elemibb erővel tört be lelkembe, mint az előző napi zápor. Amikor másnap Párizsban átszálltunk a Leuvenbe induló gyorsra, a francia főváros forrongott. A lázadó ifjúság birtokba vette az utcát, és a barikádokról hirdette: ,,Ne bízz senkiben, aki elmúlt harminc!" De én, a huszonhárom éves diák, mégis ráhagyatkoztam arra, aki harminchárom évesen csúf halált halt kétezer éve. A mai húszévesek aligha tudják, mi történt 1968. május 5-én Párizsban. Nekik ez már csak legenda. A zarándok azonban új életet kezdett, egy hosszú zarándoklatot, mely azóta sem ért véget. I