A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

417 rohanása közben elfelejti a célt. A zarándok nem veszítheti el szeme elől célját. Mint eskü­re emelt ujjak, úgy mered a két torony az égre; a hűség jelképei a horizonton. A kitartás meghozta gyü­mölcsét. A zarándokok be­özönlöttek a székesegyház e- lőtti térre. Sorra kigyúltak a fáklyák, imbolygó fényük el­lepte a dombot, melyre a templom épült, majd lassan, méltóságtelje­sen bevonultak a templom belsejébe, mely a gótikus ablakok sejtelmes fényében fürdőit. Az üveg vöröse izzott, kékje mint drágakő fény lett, hirdetve a céhmesterek tudását, titkukat, melyet a tudományos elme máig hiába kutat. Talán épp az ő hitük hiányzik, hogy behatoljunk műhelyeik rejtelmeibe? De az ablaküvegek szépségét inkább sejtet­tem, mint láttam — későbbi látogatások alkalmával vettem csak iga­zán szemügyre őket —, mert figyelmünket teljesen lekötötte a temp­lom hajójában felállított hatalmas, kereszt alakú asztal, az Úr asztala, mely köré lassan felzárkózott a papság. A lelkészek, akik velünk e- gyütt zarándokoltak, pár perccel előbb még hozzánk hasonló ázott verebek voltak. Fehéren tündöklő liturgikus ruhájuk sirályokká, ga­lambokká varázsolta őket, amik ellepték az Úrnak számukra terített asztalát. Miközben halkan, megilletődve mi is felsorakoztunk mögé­jük, megszólaltak a harsonák. Érces hangjukat nemcsak az ősi falak visszhangozták, de szívünk is. Mikor a koncelebrálók egyszerre emel­ték fel az áldozatot, végtelen boldogság töltötte el szívemet. Nem kellett már keresnem a hit és a tudás harmóniáját,mintbeszélgetéseink alatt az egész úton, mert a hit elemibb erővel tört be lelkembe, mint az előző napi zápor. Amikor másnap Párizsban átszálltunk a Leuvenbe induló gyorsra, a francia fővá­ros forrongott. A lázadó ifjúság birtokba vette az utcát, és a barikádokról hirdette: ,,Ne bízz senkiben, aki elmúlt harminc!" De én, a huszonhárom éves diák, mégis rá­hagyatkoztam arra, aki harminchárom éve­sen csúf halált halt kétezer éve. A mai húsz­évesek aligha tudják, mi történt 1968. má­jus 5-én Párizsban. Nekik ez már csak legen­da. A zarándok azonban új életet kezdett, egy hosszú zarándoklatot, mely azóta sem ért véget. I

Next

/
Thumbnails
Contents