A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
405 FI ATA LÓKNAK Babos István A KERESZTSÉGI SZERTARTÁSOK MAGYARÁZATA IV. A keresztség hatását megvilágító szertartások 1. Megkenés krizmával Az ószövetségben és általában a régi világban a papok, próféták és uralkodók fölkenése krizmával a hatalom átadását jelentette. (A krizma szó jelentése: fölkenés. Anyaga: olajbogyóból sajtolt olaj és illatos balzsam keveréke, amit a székesegyházban a püspök nagycsütörtökön szentel meg.) A megkeresztelt gyermek annak a Krisztusnak életéből részesedik, aki pap, próféta és uralkodó (Krisztus = fölkent). Szent Péter levele a híveket királyi papságnak nevezi, mert részesülnek Krisztus királyi papságában. Alapfokon ez a részesedés a keresztségben történik, és ezt jelképezi a krizmával történő megkenés. Mindez arra képesít minket, hogy csatlakozzunk Krisztushoz életünk és hálaadó áldozatunk felajánlásával. Másodfokon Krisztus királyi papságában a pap részesül, a papszenteléskor. A pap nemcsak felajánlja az áldozatot, hanem Krisztus rendeléséből a kenyeret és bort átváltoztatja Krisztus testévé és vérévé, mint a közösség vezetője a liturgiában. Ennek jeleként keni meg a püspök a papszenteléskor az újonnan felszentelt mindkét kezét. Harmadfokon a püspök részesedik Krisztus királyi papságában, aki a papi hatalmat hivatott átadni a papszentelésben. Ezt a legmagasabb fokú részesedést jelképezi a püspök fejének megkenése krizmával a püspökszentelés szertartásában. A megkeresztelt egyén feladata tehát, hogy nap mint nap Istennek szentelje magát. Ezt a magatartást nyilvánítja ki és erősíti meg az egész közösség a vasárnapi szentmisén, amikor Krisztus áldozatához csatlakozva fölajánlja magát Istennek. A prófétaság nem jelent szükségképpen jövendőmondást. Volt eset, amikor a jövőt is érintette a próféták tanítása, de a próféta elsősorban Isten akaratát hirdeti szóval és tettel. Ilyen értelemben osztozik a megkeresztelt Krisztus prófétai feladatában, mert példájával és szavával hitet tesz Isten mellett, így követi Krisztus tanítását. Krisztus királysága nem az erőszak és a hatalom, hanem a szeretet uralma. Célja, hogy az Istentől elszakadt emberiséget és az egész
