A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
401 háború. A rendtartomány elszegényedett, adósságot is kellett felvennie. A férfi lelkigyakorlatos házzal nem lehetett már tovább várni, az elveszett nagyszombati újoncház helyett is másikat kellett szerezni. Ezt P. Bíró elődje holland kölcsönnel oldotta meg. Az új tartományfőnök kamatostól örökölte ezt a terhet, s még belföldi kölcsönt is kellett felvennie, hogy a szegedi Bölcseleti Főiskola hallgatói az addigi szűk, rozoga ház helyett szerény, de egészséges és nyugodt helyre költözhessenek. Megnagyobbíttatta a város határában fekvő kertjükben álló kis házat is, hogy a rendtagok megerőltető szellemi munkájuk közben felüdülést találjanak. Fokozta az anyagi nehézségeket, hogy a rend külföldön tanuló hittudomány-hallgatóinak ellátását a devizakorlátozások miatt csak újabb külföldi kölcsönnel lehetett megoldani. 1930 őszén megnyílt Szegeden az egyházmegyeközi Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet. A Csanádi püspök a Jézus Társaság atyáit kérte fel azok vezetésére, a tanítás, nevelés vállalására. Részint a fennálló pénzügyi nehézségek miatt, részint, hogy nagyobb súlyt adjon a főiskolának, P. Bíró úgy rendelkezett, hogy a Jézus Társaság magyar rendtagjai többségükben ott végezzék teológiai tanulmányaikat. A gondok súlyosan nehezedtek P. Bíróra. De egyéniségének éppen az volt egyik jellemvonása, hogy soha semmi sem törte le. Minél nagyobb és több volt a baj, annál nagyobb rugalmassággal, lelkesedéssel, Istenbevetett bizalommal küzdött ellene. Most is az Úr szent Szívébe helyezte a problémákat, s szerzetescsaládja számára Szent József pártfogását kérte, akinek vállaira a Szent Családról való anyagi gondoskodás nehezedett. Ö maga pedig, bár akkor már minden lépés, főleg a lépcsőjárás nehezére esett, fáradhatatlanul járta a minisztériumokat, városházát, hivatalokat, tárgyalt a főpásztorokkal. Mindenütt szívesen látták, szerették, s rajta keresztül megszerették a Társaságot olyanok is, akik egyébként távol álltak a katolikus vallási intézményektől. — S nem hiába fáradozott és imádkozott, a magyar rend- tartomány anyagi helyzete lassan megszilárdult. P. Bíró mint elöljáró övéinek szerető édesatyja akart lenni. A szeretet programját tűzte saját maga és rendtársai elé. Nem a paragrafusok rideg alkalmazásával akart kormányozni, nem a külső előírások aprólékos betartása volt a lényeg előtte, hanem a szeretet szellemének uralma. Ha ebben valahol hibát látott, hiába ment a külső látszat szerint minden rendben. Utánajárt a bajoknak, gyökereiben igyekezett orvosolni azokat. Fáradhatatlanul járta a rendházakat, a szokásos évi látogatáson kívül is hol itt, hol ott jelent meg, hogy valamely kényesebb ügyet személyesen intézzen el, minden akadályt és nehézséget legyőző, tapintatos és gyógyító szeretetével.
