A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

402

Mindenkitől megkövetelte a szorgalmas és lelkiismeretes munkát, de elítélte a hajszát. Ezért mindig igen gondosan 4 mérlegelte, milyen feladatokat vállaljon el a Társaság. Nagy súlyt fektetett rá, hogy a kemény munka

A Manréza lelkigyakorlatos ház és noviciátus Budapesten mellett 3Z imádságra, testi-lelki felüdülésre, pihenésre is jusson kellő idő mindenkinek, hogy megfelelő legyen az élelmezés, ellátás. Különös gondja volt a betegekre. Mindenhol a testvéri szeretetet állította a középpontba. „Alkotmányunk alfája a szeretet, ómegája pedig Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye” — tanította. „Törekedjenek tehát áhítatos lélekkel erre az erényre, és irgalmatlanul üldözzék mindazt, ami vele ellenkezik, és akkor biztosan remélhetjük, hogy kis provinciánk mind Isten, mind az emberek előtt nagy, kedves és dicsőséges lesz."

1931-ben vizitátorokat küldtek Rómából az egyes rendtartományokba. „A hozzánk érkező holland páter örült a jó szellemnek, a sok munkának, melyet a rendtagok odaadással végeznek, főleg a nagy áldozatoknak, melyet a csekély létszám mellett a kínai és török misz- sziók érdekében hoz a rendtartomány." Sokat tanácskozott P. Bíróval, aki teljes betekintést engedett neki terveibe. Meg is nyerte nagyrabecsülését. Egy külföldön tartózkodó magyar rendtagnak mondta utóbb, hogy meggyőződése szerint P. Bíró azok közé az emberek közé tartozik, akik egész életükön át szinte haldokolnak, amellett pedig több ember helyett dolgoznak.

Kilenc évig viselte P. Bíró a rendtartományfőnöki tisztet. Ekkor boldogan adta át a terhet utódjának, mint a munkás, aki a nap kemény munkája után megpihenhet.

(Folytatjuk.)

Az Egyháznak annál eredményesebben tudunk szolgálni, minél inkább képesekké válunk - gyakorlati megtapasztalással - figyelmesen

hallgatni a Szentlelket, aki ott van Krisztus Urunkban és a Szent Egyházban is, tanít és irányit bennünket lelkünk üdvösségére.

(A 33. jezsuita általános rendgyülés határozataiból)