A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
394 Jézus — lévén az eszményi főpap — együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel (szentlecke), felkarolja és megmenti őket. Munkatársait önmagához hasonlónak akarja. Ami pedig Bar-Timájt illeti: az a tény, hogy tulajdonnevén szerepel, talán arra utal, hogy az evangélium olvasói jól ismerték mint az őskeresztény közösség (tekintélyes) tagját. Hasonlóan ahhoz a helyzethez, amikor egy mai keresztény közösségben ott él valaki, aki Lourdes-ban csodálatosan meggyógyult. A jerikói vak Jézust „Dávid fia” néven szólítja. Mindjárt a következő szakaszban, a jeruzsálemi bevonulásban, ugyanígy köszönti kintett rá. Azok viszont, akik fizikai szemükkel látták őt, vakok voltak a hitben. Bár minél többen megérdemelnék, amit Bartimeus meghallhatott: „Hited meggyógyított téged!” Aki Jézussal találkozott, Jézustól megnyitott szemmel az ő arcába tekinthetett, az követésére hivatott, mint Bar-Timáj: „követte őt az úton”. Nyomában járva eljuthatott a Kálvária hegyére is - az ottani kegyetlen megpróbáltatásban, majd pedig a húsvéti békében és örömben hite teljesen kiérett. A látó ember másoknak tanúságot adó és másokat Krisztushoz vezető tanítvány lett. Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. őt a hatalmas tömeg. Messiási hitvallás ez, melyhez a látását visszanyert Bar-Timáj adja meg a kezdőhangot, és amely egyetemessé szélesedve végigzengi a történelmet. A jerikói vak hittel, bizalomul fordult Jézushoz; fizikai vaksága ellenére nyitott szemmel te(Jer 31,9)
