A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

Október 30 - ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP KETTŐS EGY SZERETET

A szentmise olvasmányai:

MTörv 6,2-6; Zsid 7,23-28; Mk 12,28b-34.

Jézus, mint az ószövetség népének minden gyermeke, naponta imádkozta az ószövetségi hitvallást: ,,Halljad, Izrael! . . Amikor egy írástudó érdeklődéssel feltette neki a sokat vitatott kérdést — hogyan lehet valami fontossági sorrendet felállítani a többszáz törvényes előírás között -, a válasz szíve mélyéből tört fel: az istenszeretet és a felebaráti szeretet kettős egy parancsát illeti az elsőbbség.

Semmi új (két ószövetségi idézet összepárosítva) — és mégis minden teljesen új. Ahogy Jézus szereti az Atyát „teljes szívéből, teljes leikéből, teljes elméjéből és teljes erejéből”, az olyan radikalizmust és hűséget jelent, amelyet az ószövetségben elképzelni sem lehetett. És ha Jézus úgy szereti az embereket, mint saját magát, akkor az nem csupán mély érzéseket, állandó szolgálatot, önmaga teljes feláldozását jelenti, hanem azt is, hogy Jézus felebaráti szeretetének legmélyebb lényege és indítéka a megváltott ember istenképisége: Jézus számára azért vagyunk szeretetre méltóak, mert az ő hasonlatosságára, Isten Fiának képére jöttünk létre, és az övéi vagyunk.

Az istenszeretet és a testvéri szeretet egyazon szeretetnek az egymástól elszakíthatatlan két dimenziója. Szeretetünk felfelé irányul, a végtelenbe, az Istenre, vallásosságban testet öltő szeretet — és szerte a közösségre irányul, testvéreinkre, őket szolgáló és segítő szeretet. így a felebaráti szeretet lesz a hitéletünk ismérve és szabálya; látható jel, amelyen lemérhető istenszeretetünk szavahihetősége. U- gyanakkor (mint Jézusnál) testvérem istenképisége, Istennek benne való lakása emberszeretetem központi tartalma.

,,A felebaráti szeretetnek ezek a jellemzői: rokonszenvezek testvéremmel, fejlődésével, értelmességével, jellemével, tehetségével, dinamizmusával; őszintén fájlalom őt, tévedéseit, őrültségeit, szükségleteit, bűnét és megátalkodottságát. Akiben megvan ez a rokonszenv és ez a fájlalás, az nem alamizsnát osztogat, hanem a saját szívét adja, rendelkezésre bocsát mindent, amije van, kockára teszi életét a felebarát szolgálatában.” (Ethelbert Stauffer.)