A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

393

zásnál jelentősebb dolog - és Jézus helytelenítésével találkozik - a messiási közösség berendezkedéséről szóló elgondolásuk: törtető nagyra vágyásuk, vetélkedésre beállított hajlamuk féktelen érvényesülését szorgalmazzák.

Jézus világosan leszögezi, hogy a Királyságban a rangokat és a helyeket kizárólag az Atya jelöli ki, senkitől sem befolyásolható felségjoggal. Maga Jézus nem uraskodni jött, hanem szeretetszolgálatra; szolgálatának velejárója olyan kiüresedés, megaláztatás, áldozat, amelyet ő maga „keresztségnek” és „kehelynek” nevez. Tanítványai nagy lelkesedésükben készségesnek gondolják magukat arra, hogy részt vállaljanak ebben a sajátos szellemű szolgálatban; részüket meg is kapják, bár egyelőre nem sejtik a kehely keserűségét és a keresztségbe való alámerülés szorongásait.

Kétféle megközelítése van a messiási közösségi élet kialakításának. A földről, emberi hajlamainkból kiindulva uralkodni, zsarnokoskodni, önkényeskedni próbálunk. Jézusból, fentről kiindulva szolgálni és szeretni fogunk, és életünket adni a közösség javáért; Jézus és a vele eltelt ember annyira gazdag, hogy semmit sem veszít, sőt mindent megvalósít, mindent megnyer, ha mindenkinek a cselédje lesz, és — földi szemmel nézve — kiüresíti magát a szolgálatban.

Október 23 - ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP A SZEM ÉS A LÉLEK MEG VILÁGOSOD AS A

A szentmise olvasmányai:

Jer 31,7—9; Zsid 5,1—6; Mk 10,46—52.

„Lesz közöttük vak és sánta . . . Sírva jönnek és fohászkodnak, miközben vezetem őket.” (Olvasmány.) Jézus „a vakot kézen fogva kivezette a faluból.” (Mk8,23.)

Ez nem a mai evangélium vakja, Bar-Timáj. A betszaidai vak sosem szerepel vasárnapi evangéliumban. Talán azért nem, mert amikor a faluból kiértek, Jézus „szemére köpve rátette kezét”; ezt az eljárást mi ízléstelennek találjuk. Valójában a nyál a gyógyító leheletnek és a Szentiéleknek valami megszilárdult jele. Jézus magatartásában csodálatosan konkrét és alapos szeretet és gondoskodás nyilatkozik meg. Jézus eljárását mintázza a szentségi folyamat: ahogy a hitújoncot vagy a beteget kézen fogva vezetjük, ahogy a kezünket rátesszük, ahogy vízzel leöntjük vagy olajjal megkenjük. A gyógyító, újjáteremtő szentségi jel nem csupán a megkenés vagy a lemosás, hanem az az emberi törődés, kézen vezetés, szeretet is, amellyel Jézust magunkra öltve a szentség alapelemeit alkalmazzuk.

I