A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
41 De ezen az éjszakán Márta nem táncolt, hanem sírt. Könnyei szinte patakokban folytak le arcán. Férje halálos beteg volt, már járni is alig tudott. A rák menthetetlenül elterjedt béna testében. Ennek az éjszakának és férje halálának fájdalma is élénken élt még Márta szívében. Az azóta eltelt évek, a fájdalmak észrevétlenül megváltoztatták. A jamaicai éjszakán Márta fájdalmába bizonyos önsajnálkozás keveredett. Akkor nem csak azt siratta, hogy férjétől el kell szakadnia, éppen akkor, amikor házasságuk sok nehézségen keresztül révbe ért; amikor saját hibáikat az őszinte bánat, egymás gyengéit az igaz megbocsátás szellemében elfogadták, és mint szerető barátok indulhattak volna tovább a megtalált bizalom és szeretet útján. Márta a jamaicai éjszakában önmagát is siratta. Jó külsejű, karcsú nő volt, aki után a férfiak megfordultak. Szerette az életet, a szórakozást. Férjével gyakran autóztak el New Yorkba, hogy megnézzenek egy színdarabot, vagy meghallgassanak egy koncertet. És most mindennek vége — gondolta akkor. * Azóta belátta, hogy nincs vége mindennek, mert az, aki az élet forrása, a szeretetet állandóan árasztja, megerősíti és beteljesíti. Ezért lett életének még inkább központja a napi szentmise és szentáldozás. Igaz, hogy először nem volt könnyű megszokni a magányt, az egyszerűbb életkörülményeket. Anyagi helyzete időnként még aggodalommal tölti el, de már nem fél a szegénységtől. Hálás tud lenni az élet apró örömeiért. Mosolyra indítja egy mókus fontoskodása, a nagyvárosi kutyák fürkésző tekintete, a zsinórra fűzött óvodások csoportja az utcán. Nagyon szereti a madarak énekét, sokat olvas, sétál, zenét hallgat. Társaságba nemigen jár, de a rászorulókkal foglalkozik. Van egy-két jóbarátja, akikkel rendszeresen találkozik. Közéjük számítja két felnőtt fiát is, akik sok örömet okoznak bizalmukkal, szeretetükkel; de akik a saját életüket éük. Jól van ez így, hisz ez az élet rendje. Értük állandóan imádkozik, gyakran aggódik, szeretetének édes-bús keresztje ez. * Márta hirtelen felocsúdott emlékezéséből, és becsukta az ablakot. Szívét valamilyen kifejezhetetlen mély hála öntötte el, mely rokon volt az örömmel és a békével is. Felfogott valamit a Gondviselés csodálatos bölcsességéből és az Isteni Szeretet mérhetetlen nagyságából.
