A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

380

dott anyák elleni megkülönböztetés és társadalmi előítélet különböző formáit, a gyermekes anyák lakásproblémáit, az időszakos és alkalmi munkalehetőségek hiányát, a terhes nők szociális, kulturális és pszichológiai támogatását elősegítő intézmények hiányát, valamint azokat a problémákat, amiket a „nem tervezeti'' terhesség okoz azoknak az életében, akik valamilyen szakképzettségnek akarják idejüket és tehetségüket szentelni. Ezek és más hasonló tényezők nagy súllyal esnek a latba, amikor a terhességgel együttjáró felelősséggel és feladatokkal hirtelen szembe kell nézni. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a döntés sok esetben nem rendelkezik a szabadságnak azzal a mértékével, ami a teljes erkölcsi felelősséghez szükséges.

A terhesség a legtöbb esetben az egészséges szervezet működésének bizonyítéka. A terhességnek fájdalom és veszélyek árán történő megszakítása többnyire a terhes nő erejét meghaladó tényezőknek a következménye. „Nők nem azért lesznek terhesek, hogy magzatelhajtást kövessenek ef, hangoztatja találóan az abortusz szabadságát védő mozgalom. A nehézségeknek a fényében a támasszal nem rendelkező nő életében a terhesség könnyen „nem kívánttá" válhat. Ez a divatos kifejezés azonban nagyon is félrevezető; nem más, mint egy kulturális álarc, azt a téves benyomást kelti, hogy „maga a terhesség a probléma, és nem azok a tényezők, amik azt nem kívánttá tették”. Ilyen értelemben a magzatelhajtás az egyoldalú férfimentalitás által uralt világrendszerünknek egyik szerves eleme, melyben — egy másik példát használva — az atomfegyverek felhalmozása vált a béke legfontosabb őrzőeszközévé. A magzat művi elhajtása éppen úgy nem tud segíteni „... a terhesség nem kívántságán, mint ahogyan az atomfegyverek sem képesek a háború közvetlen veszélyének elkerülésén kívül a békét is biztosítani', mondja nagyon találóan a torontói publicista, Briget Campion.

b) A reprodukció szabadságának feltételei

Az a törvénycikk tehát, ami az abortusz lehetőségének szabályozása árán megelégszik a terhes nők és magzataik érdekeinek kiegyensúlyozásával, egyúttal áldozatokat is fog teremteni közöttük. Az egymásrautaltság egészen sajátos kapcsolata következtében a terhes nő és a meg nem született magzat „élethez, szabadsághoz és személyes biztonsághoz való jogai' azonosak, egymással csak nagyon ritkán kerülnek ellentétbe. Az ember reprodukciós szabadságának korlát nélküli biztosítása tehát megköveteli, hogy a nőknek legalább ugyanany- nyi társadalmi, kulturális és anyagi lehetőségük legyen a terhesség elfogadására, mint annak megszakítására.

A valóban igazságos törvényhozás tehát a terhes nővel egyenlő védelemben részesíti a meg nem született magzatot nemcsak az abor-