A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
381 túsz lehetőségének korlátozásával, de még inkább a terhes nők támogatásával és érdekeik védelmével. Más szóval, ha a törvényesen korlátozott abortusz sajnálatos, de kikerülhetetlen ténye marad is társadalmunk életének, az új törvénynek a korlátok biztosításánál távolabbra kell hatnia. Annak mindenekelőtt arra kell irányulnia, hogy megszüntesse vagy legalább csökkentse azoknak a tényezőknek a befolyását, amik a nőket ellentétbe állítják női mivoltuk természetes következményeivel, és arra kényszerítik őket, hogy a terhességet visszautasítsák, vagy a félrevezetőén könnyűnek és egyszerűnek feltüntetett abortusz útján meneküljenek a gyermekáldással kapcsolatos kulturális, szociális vagy gazdasági dilemmák terheitől. c) A püspökkar álláspontja A kanadai püspöki konferencia nem elégedett meg a magzatelhajtás törvényes tilalmának sürgetésével. A québeci püspökök már 1976-ban kijelentették: „Ha a társadalomnak megvan a joga az abortusz ellenzéséhez. . ., akkor az a kötelessége is fennáll, hogy segítse a terhes nőt. . . a felmerülő nehézségek megoldásában.” Az abortusz lehetővé tétele felelőtlenség, de annak betiltása sem tekinthető a társadalmi felelősség gyakorlásának olyan esetekben, „amikor az nem párosul a terhesség által keltett nehézségek megoldására irányuló pozitív igyekezettel". A következetes és hathatós családpolitika megköveteli ennek az igyekezetnek az összehangolását a kormányzat minden szintjén. Lépéseket kell tenni „... a munkalehetőség, a jövedelem, a családi élet, a lakáspolitika és a nevelés területén”, sürgették a püspökök. Ezeken a célokon kívül konkrét lépéseket is javasoltak a terhes nők helyzetének megkönnyítésére azért, hogy az anyaság gazdasági és társadalmi fontossága kézzelfogható elismerést nyerjen. Ennek a jövőbe látó nyilatkozatnak a fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a kanadai születési arányszámnak a 80-as években bekövetkezett rohamos csökkenése.
