A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

375 szerzetesi templomokhoz még élő rendtagot, vagy legalább olyan sze­mélyt nevezzen ki lelkésznek, aki ápolni képes annak a szerzetes- rendnek lelki és pasztorális hagyományát. (Folytatjuk.) Kiss Ulrich SOLLICITUDO REI SOCIALIS - I. A fejlődés teológiája II. János Pál elődjének, VI. Pálnak nyomdokain haladva és az ő Populorum progressio című enciklikájának 20. évfordulójáról meg­emlékezve, az Egyház szociális tanítását jelentős írással, a Sollicitu­do rei socialis endklikával gazdagította. Az enciklika központi gondolata — hogy ti. a haladás és a szolidaritás elválaszthatatlan egység — elődjének az egész emberiség­hez intézett felhívásában is fellelhető volt. Míg azonban VI. Pálnál a ,,béke új neve fejlődés”, addig II. János Pál szerint ,,a béke a szoli­daritás gyümölcse”, vagyis a szoli­daritás mind a béke, mind a fejlődés előfeltétele. Ez jelentős hangsúlyel­tolódás. Előszavában a Szentatya hangsúlyozza, hogy célja a mai va­lóság teológiai értelmezése, és ki­emeli a fejlődés átfogó és árnyalt ér­telmezésének szükségességét. A har­madik keresztény évezred küszöbén az emberiséget egy új advent han­gulata tölti el. Ez ad hitelt a NEW AGE, az új korszak prófétáinak is. A felületes olvasó az enciklikában lépten-nyomon a New Age tételeire bukkan (mint pl. az egész világ egy­sége, a nemzetek kölcsönös függé­se stb.), és ebből arra a hamis következtetésre juthat, hogy a Szent­szék is támogatja ezeket a törekvéseket. Míg azonban a New Age, a gyakran ráhúzott vallásos köntös ellenére, szekuláris jelenség, és egy Világkormányban véli minden baj orvoslását felfedezni, a Szentatya

Next

/
Thumbnails
Contents