A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
373 Problémák és Megoldások András Imre MEGÚJULÁSI TÖREKVÉSEK A MAGYAR EGYHÁZBAN - III. Bázisközösségek A világiak bekapcsolásának sajátos esete a bázisközösségek szerephez juttatása. II. János Pál pápa 1980 húsvétján magyar nyelvű levelet intézett a magyar egyház valamennyi tagjához a hitoktatásról, és ebben a vallásos közösségeket (bibliakörök, karitatív csoportok, imaközösségek, szemlélődök, egyházi bázisközösségek) a hit továbbadásának munkájára ajánlotta. Az 1987-es püspöki szinódus „a karizmák hasznosítását” kívánja az egyházközség keretében. A közösség javára hasznosítható karizmák egyik lelőhelye ma Magyarországon a kiscsoport (bázisközösség). Némelyik közülük tudatosan is készül arra, hogy szerepet vállaljon az egyházban. Ha a kiscsoportok, mint csoportok, intézményes helyet kaphatnának a most szerveződő egyházközségi lelkipásztori tanácsokban, úgy ezzel biztosítani lehetne azt is, hogy beilleszkedjenek az egyházközség szervezeti keretébe, s hogy egységben maradjanak a püspökökkel, akik még kritizálják őket, hogy külön utakon járnak, „egyénieskednek”. Szennay a hierarchia és a bázisközösségek közötti feszültségekkel, konfliktusokkal kapcsolatban rámutat arra, hogy Magyarországon a kiscsoportok egyházi elfogadása függvénye a hierarchiával való harmóniájuknak, ez viszont nemcsak az ő engedelmeskedési készségüktől, hanem a hierarchia elfogadóképességétől is függ. A kiscsoportok, mikor „külön utakon járnak", elsősorban nem a püspökök ellen vannak, hanem keresik a karizmájuknak megfelelő funkciót az egyházban. Mikor az egyház a kisközösségeket „jó” (együttműködő) és „rossz” (nem együttműködő) csoportokra osztja, akkor - állapítja meg Szennay — nem az egyház szempontja, hanem az állami egyházpolitika szempontja szerint jár el. A kiscsoportok egyházi megítélésében kisebb teret kellene szentelni az ortodoxia vizsgálatának, és jobban figyelembe venni, hogy autodidakták módjára kényszerültek továbbképezni magukat. Elsősorban belső szempontok szerint kellene értékelni őket, s azt figyelembe venni, hogy mennyire élnek testvéri szere- tetben egymással, és mennyire gyakorolják kifelé a szeretetet, senkit ki nem zárva belőle.
