A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

37

C. S. Lewis

KEDVES ÜRÖMVÖLGYI ÖCSÉM!

Igazán bosszantó dolog, hogy amikor a munkádról való részletes beszámolót vártam tőled, ahelyett olyan semmitmondó, rapszo- dikus ömlengést kaptam, mint amilyen a legutóbbi leveled. Azt írod: tomboltál örömödben, mert az európaiak újabb háborút kezdtek. Én azonban nagyon jól tudom, hogy mi történt veled. Te nem tombolsz, hanem egyszerűen berúgtál. Gondozottad álmatlan éjszakájáról szóló, igen kiegyensúlyozatlan beszámolód sorai között olvasva, lelkiállapotodat elég pontosan rekonstruáltam. Pályafutásod során először ízlelted meg, mily finom az a bor, amely fáradozásunk jutalma: az emberi lélek kínja, vergődése, gyötrődése — s ez a fejedbe szállt. Szinte nem is hibáztatlak. Nem kívánhatom, hogy egy tapasztalatlan ifjúnak komoly, higgadt feje legyen. Válaszolt-e gondozottad a borzalom néhány képére, amelyet a jövőről festettél neki? Szeme elé idézve a boldog múltat, sikerült őt rávenned, hogy sajnálja önmagát? Hogy a gyomra mélyén finom remegést érezzen? Nemde, mesterien fújtad a nótádat? Nos, mindez nagyon természetes, de ne feledd, Ürömvölgyi Öcsém, hogy első a kötelesség, azután a szórakozás. Ha bármi jelenlegi önfeledtség arra vezet, hogy végül is elveszíted zsákmányodat, örök szomjúság fog gyötörni az után az ital után, amelynek első kortyát most annyira élvezted. Ha viszont kitartó és hidegvérű eljárással végérvényesen biztosítani tudod a lelkét, akkor örökre tied a kétségbeesésnek, borzalomnak és döbbenetnek ez a csordultig telt, eleven kelyhe, amelyet annyiszor emelhetsz ajkadhoz, ahányszor a kedved tartja. Ne engedd tehát, hogy bármilyen ideig való izgalom eltérítsen igazi feladatodtól: a hit aláásásától és az erények kifejlődésének megakadályozásától. Következő leveledben okvetlenül részletesen tájékoztass, hogyan viszonyul gondozottad a háborúhoz, hogy fontolóra vehessük, vajon azzal használsz-e többet, ha szélsőséges hazafivá, vagy ha heves pacifistává teszed. Sokféle lehetőség van. Azonban óva intelek, ne várj túlságosan sokat egy háborútól.

Egy háború természetesen szórakoztató. Az emberek jelenlegi félelme és szenvedése jogos és jóleső felüdülést jelent fáradozó munkásaink millióinak. De micsoda maradandó jó származik belőle, ha nem használjuk fel ezt arra, hogy általa lelkeket nyerjünk meg Földalatti Atyánknak. Mikor olyan emberek szenvedését látom, akik végül is megmenekülnek tőlünk, úgy érzem, mintha megengedték volna, hogy megkóstoljam egy dús lakoma első fogását, s aztán megtagadnák tőlem a folytatását. Rosszabb ez, mintha egyáltalán meg sem