A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

346

Szeptember 18. - ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP A HELYES VÁLASZTÁS

A szentmise olvasmányai:

Bölcs 2,12.17-20; Jak 3,16-4,3; Mk 9,30-37.

Őszies idő volt, mikor Pisti mamája, akarata ellenére, elrontotta fia álmát. „Holnap vásárra megyünk, és veszünk neked csizmát.” A mondat első része is elég lett volna ahhoz, hogy nyitva tartsa Pisti szemét; de a második rész valóban órákig álmatlanná tette a kisfiút. Új csizma: szinte hihetetlen álom! Másnap meg is látta az álombéli, szépen csillogó, magas kérgű csizmát. Az eladó ki is hozta a sátor elé, hogy annak fényességét még nyilvánvalóbbá tegye. Jól is festett; de a felpróbáláskor bebizonyult, hogy egy kicsit szűk. A kis vásárló hallgatott, mert ő ezt akarta, és nem valami kevésbé fényes csizmát. Majd kitágul — gondolta, és fogadkozott, hogy nem szorít. Meg is vették a csizmát. De ez a vétel később igen sok kellemetlen percet okozott Pistinek: egyrészt a csizma állandóan szorította a lábát, másrészt viszont, ha panaszkodott, újra meg újra csak azt hallotta: Miért a fényeset választottad, miért nem a kényelmeset?

A mai olvasmányok a csizmavásárlásnál sokkal komolyabb, életünket érintő választásokat állítanak elénk.

A Bölcsesség könyvének írója arról akarja meggyőzni kortársait, hogy a zsidó vallási hagyomány fölötte áll az annyira nagyrabe- csült és óhajtott görög bölcsességnek. A gonosz (istentelen) ember úgy véli, hogy az élet csak a sírig tart; ezért aztán mindent meg akar kaparintani, minden percet ki akar használni, még akkor is, ha ezzel másoknak kárt okoz, vagy jogaikat sérti. Irigykedve néz az igazra, és abban reménykedik, hogy talán egyszer majd az Isten elhagyja az igazat. Az igaz (erényes) ember viszont Istenre hagyatkozik, és ha látszólag úgy tűnik, hogy nem sikerülnek tervei, akkor sem veszíti el bizalmát Istenben, mert meg van győződve arról, hogy az Isten az őt félőket több és jobb élettel jutalmazza meg.

Szent Jakab levele középutat állít elénk két véglet között. A buddhista hagyomány (az egyik véglet) szerint minden baj és szenvedés okozója az élet igenlése és vágyaink kielégítése; vágyaink teljes elfojtása és megsemmisítése vezet igazi békességhez. Ezzel szemben (a másik végleten) a világi bölcs úgy véli, hogy ha minden vágyunkat kielégítjük, akkor békességet és jólétet teremtünk, legalábbis önmagunknak; másokkal mit sem kell törődnünk.