A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
345 prófétai hivatásához. A jóhír hirdetése és Istenhez való hűségűnk nem emel ki bennünket a mindennapi életből, és nem ment meg a szenvedéstől és megpróbáltatástól. Az evangéliumi történet is ezt bizonyítja. Nyilvános működése folytán Jézus egyre ismertebb lett, és változatos híresztelések keringtek afelől, hogy tulajdonképpen ki ő. Tanítványaihoz intézett kérdésére: ,,Ki vagyok?" Péter válaszolt: „A Messiás vagy!” Végre valaki kimondta a szívük mélyén rejlő reményüket. Jézus az Isten Fölkentje és Isten országának jövendő megalapítója. Jézus nem hárítja el magától a megtisztelő címet; de viselkedéséből és szavaiból világos, hogy nem úgy gondolja magát Messiásnak, mint a tanítványok. A Messiás kifejezés helyes, de értelmezése téves, amint a Péterrel történt összetűzés tanúsítja. ,,Ne szóljatok erről senkinek, nehogy ti terjesszétek a hamis messiási fogalmat!" Jézus új kifejezést használ, amikor saját magára és messiási hivatására utal. Az ,,.Emberfia" szó Dániel könyvében (7, 13) szerepel. Dániel látomásaiban a zsidókat hitüktől eltántorítani akaró hatalmakat vadállatok jelképezik, míg az Emberfia a Fölséges Isten szentjeit, azokat, akik a vértanúságot is vállalva megőrizték hitüket. Jézus ezt a tanítványok szerint elfogadhatatlan fogalmat alkalmazza magára. Eszerint a Messiás nem fegyverrel és pusztítással győzedelmeskedő hadvezér, aki elűzi a rómaiakat, és minden földi jóval bővelkedő evilági országot alapít, hanem védtelen, ellenségei támadásának kitett, a halált is vállaló hűséges szolga. Újra Péter szólal meg: ,,Ez lehetetlen! Mit ér a védtelen, tehetetlen Messiás, ha megannyira hűséges is!" Jézus felismeri ugyanazt a kísértést és kísértőt, mint nyilvános élete kezdetén (Mt 4,1—11). Mint akkor, most is ellenáll a kísértőnek:,,Távozz tőlem, sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” Ez az összetűzés alkalmat adott Jézusnak arra, hogy nemcsak tanítványainak, hanem szélesebb körű hallgatóságának is megmagyarázza a Messiás és az őt követők hivatását. ,,Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen!” Ez az evangéliumi tanács nemcsak az élet nagy keresztjeinek elviselésére vonatkozik, sőt talán elsősorban nem is azt jelenti, hanem az egész életünk másokra pazarlását. Ez megint nem esztelenséget vagy szertelenséget jelent, hanem Jézus és a kicsinyek szolgálatát, akikkel Jézus azonosította magát. Az örömhírnek úgy leszünk jó hirdetői, ha a második olvasmány tanítását megszívlelve életünket mások szolgálatára szenteljük. *
