A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
344 Jakab. Ahogy Jézus az Atya küldötte, úgy az Egyház, a hívek közössége, mely magában foglalja a pásztorokat és a világiakat, szintén Krisztus küldötte, apostola. Mint Jézus, követői is arra kaptak meghívást, hogy a bűn hatalmát megtörjék, vagy legalábbis annak káros hatásait enyhítsék, és így valósítsák meg Isten országát. Szent Jakab bizonyára tudatában volt annak, hogy a gazdagság mennyire megvakítja a híveket. Ezért nem ajtóstul tör be a házba: „Segítsétek a szegényeket!” Csak annyit kér, hogy vegyék észre őket a hívek. Fontos és nagy lépést teszünk, amikot észrevesz- szük a szegényeket, és nem zárjuk ki őket gondolatvilágunkból, mintha nem is léteznének. De ezt kövesse a második lépés: ne csak vegyük észre őket, hanem bánjunk is velük úgy, mint a mennyei Atya. Róla így vall a zsoltár: „Az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat. . . megnyitja a vakok szemét . . . fölemeli a megalázottakat.” Szeptember 11. - ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP A MESSIÁS ÉS AZ EMBERFIA A szentmise olvasmányai: íz 50,5—9a; Jak 2,14-18; Mk 8,27-35. A Szentírás, főleg az evangéliumok, amint a nevük is bizonyítja, Isten jóhírét hozzák nekünk. A jóhír azonban nem biztosít földi örömöket, gondtalan életet. Sőt felelősséggel és következményekkel jár, és szenvedést is okozhat, főleg, ha teljes szívvel-lélekkel ragaszkodunk Isten jóhíréhez. A próféta Isten nevében szólt, de ez nem mentette meg a félreértéstől és szenvedéstől. Szenvedései ellenére hűséges maradt Istenhez és
