A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
343 Babos István VASÁRWAPI GONDOLATOK Szeptember 4. - ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP „VÁRJ, CSAK JÖJJÖN MEG APÁD” A szentmise olvasmányai: íz 35,4- 7a; Jak 2,1 -5; Mk 7,31-17. Az élő hang jobban kifejezné, de az írott szöveg is érzékelteti a következő két kifejezés hangulatát. „Csak jöjjön meg apád!” fenyegetően, míg „Apu este megjön” biztatóan hangzik. A mai olvasmányok Isten látogatásáról szólnak. Milyen hangulatban várnánk mi az Istent? Félelemmel, mint aki leszámolni jön, vagy szerető várakozással örülve a látogatásnak? Valljuk meg őszintén: inkább félelemre hajiunk, mint a gyerek, aki rossz fát tett a tűzre, nem pedig bizalomra. Ezzel szemben a Szentírás állandóan a bizalomra buzdít. Izajás. Isten meglátogatta népét, azért, hogy „leszámoljon”, de nem annyira a néppel, mint inkább a bűnnel. Azért látogatja meg őket, hogy megtörje a bűn hatalmát, és megszabadítsa, új életre keltse a bűnöst. Izajás az életből és a természetből kölcsönzött képpel szemlélteti Isten látogatását. Isten megbosszulja a bűnt, úgy, hogy eltörli a bűn okozta károkat: „Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong.” Palesztina déli része kietlen sivatag; minden évben azonban tavasszal kivirágzik. Ilyen életet adó, vigasztaló és jóleső az Isten látogatása. Márk. Jézus, az Atya küldötte, nemcsak a választott néphez, hanem rajtuk keresztül az egész emberiséghez szólt. Ezt, ugyancsak a bűn hatalmának megtörését és az új élet saijadását szemlélteti a Tízváros területén történt találkozás. A Tízváros pogány terület volt. Jézus zsidó kortársai elkerülték a pogányokat, nehogy azok megfertőzzék erkölcsi életüket, vagy a velük való találkozás „tisztátalanná” és a templomi szolgálatra alkalmatlanná tegye őket. A betegséget is egyéni bűnök büntetésének tekintették; így kettős okuk volt arra, hogy a süketnémát kerüljék: egyrészt pogány volt, másrészt szerintük Isten csapása sújtotta. Jézus szinte kihívó módon megtapintja a szerencsétlen embert, és meggyógyítja; ezzel megtöri a bűn hatalmát, és ugyanakkor példájával elítéli az embercsoportok közötti gyűlöletet és megvetést. Ö minden embernek szabadulást akar hozni.