A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

334 kozással kapcsolatos veszélyek elkerülésére és elhárítására irányulnak. Tehát a jelenlegi helyzet egyik ironikus sajátosságát lehet abban a tényben látni, hogy a Legfelsőbb Bíróság tagjai — és talán a szövet­ségi kormány is — a terhességen belül megállapítandó határvonal alapján akarják a magzatelhajtás lehetőségének törvényes határait megszabni. (Folytatjuk.) C. S. Lewis KEDVES ÜRÖMVÖLGYI ÖCSÉM! Nyilván nagyon jól megy minden. Kiváltképp annak a hírnek örülök, hogy a szóban forgó házaspár a maga baráti körével megismer­tette gondozottadat. Ahogy a nyilvántartó hivatalban látom, ezek tel­jesen megbízható emberek, megállapodott, következetes gúnyolódók és világfiak, akik minden feltűnő bűn nélkül is csendben és kényelme­sen haladnak Atyánk háza felé. Úgy említed őket, mint akik sokat szoktak nevetgélni. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy látásod szerint a nevetés, mint olyan, mindig nekünk kedvez. Ez a kérdés megéri, hogy egy kis figyelmet szenteljünk neki. Az emberek nevetésének okait négy csoportba oszthatom: az öröm, a tréfa, a vicc és a komolytalan fecsegés. Az elsővel egy örömünnep előestéjén összegyűlt barátok és ro­konok közt találkozhatsz. A felnőttek rendszerint valamilyen elmés- ség ürügyét használják fel a vidámságra, de az a könnyűség, amellyel ilyenkor a legkisebb szellemesség is kacagást vált ki, mutatja, hogy nem ez az igazi ok. Hogy mi az igazi ok, nem tudjuk — valami ilyes­mi nyer kifejezést sokszor abban az utálatos művészetben, melyet az emberek zenének neveznek, s valami ilyesmi jelentkezik a mennyben is: a mennyei élmények ritmusának értelmetlen meggyorsulásában, ami teljesen érthetetlen előttünk! Az ilyenfajta nevetés nem használ nekünk, és sohasem pártolhatjuk. Azonkívül ez a jelenség önmagában is visszataszító, és határozott sértés a pokol valóságával, méltóságával és szigorával szemben. A tréfa közeli rokona az örömnek, a játékösztön egyfajta érzel­mi felbuggyanása; nem sok hasznunk van belőle. Néha persze felhasz­nálható arra, hogy eltérítsen embereket valami olyantól, amit az El­lenség szeretne, ha éreznének vagy csinálnának, de önmagában na­gyon nem kívánatos irányú hatásai vannak: elősegíti a szeretetet, a bátorságot, a megelégedést és sok káros dolgot.

Next

/
Thumbnails
Contents