A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
330 fiataloktól függ. Hogyan döntenek a fiatalok? Erre a kérdésre keresett közvetve választ két fiatal jezsuita előadó, a zágrábi pszichológus, Szentmártoni Mihály és a bécsi vallásszociológus, Kozma György. ,,Útban a személyiség felé” című előadásában Szentmártoni, aki A fiatalok világa címmel könyvet is írt a kérdésről, a felnőtté érést egy döntő pillanatban kereste, melyen minden fiatalnak „át kell esnie”, hogy a társadalom teljes értékű, felelős tagja legyen. E döntő pillanat lehet egy élmény, egy választás, egy döntés — többnyire az utóbbi —, amikor a fiatal önállóan, magát környezetétől függetlenítve, néha azzal szembeszállva, sorsát új irányba tereli. Tézisének bizonyítására felszólította hallgatóit, hogy a munkacsoportokban keressenek egyenként választ arra a kérdésre, melyik volt saját életükben ez a döntő pillanat. Az asszonyok többsége spontánul első gyermekének születésében vélte ezt felfedezni. Sok fiatal, érthetően - hisz a húsz éven aluliak idén nagy számban vettek részt -, kissé zavartan válaszolta: nem hiszi, hogy megélte volna már e pillanatot. Annál élénkebb volt a részvételük „Az ifjúság a szeretet életkora” témánál, melyet Kozma György vezetett be, színes és élvezetes előadásával. Kár, és ezt a szombati fórumon minden résztvevő hangoztatta, hogy kevés idő jutott az egyéni és csoportos beszélgetésekre, hisz mindenkiből sok mondanivaló kívánkozott ki, mihelyt kezdte magát otthon érezni. A kölcsönös megbecsülés, mellyel egymás véleményét meghallgatták az Európa minden részéről odasereglett résztvevők — köztük az ilyen nyílt beszélgetésekhez nem szokott magyarországiak és délvidékiek is — gyorsan megteremtették azt a nyílt légkört, melyben még jobban el lehetett volna mélyíteni az eszmecserét. Ez a kölcsönös megismerés és a dialógus gyakorlása olyan értékei a kongresz- szusnak, amelynek több teret kellene adni. Erre tettek, igaz, nem először, ígéretet a jövőre vonatkozóan a vezetők. Nem csoda, ha 270 résztvevő így búcsúzott: a viszontlátásra 1989-ben! Prokec Antal és Szentmártoni Mihály
