A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

329

Egyház helyzetét vizsgálgatta: képes-e továbbvinni a II. vatikáni zsinat lendületét, vagy neokonzervativizmusban reked meg. Bár a téma megváltoztatásával csalódást okozott hallgatóinak, előadásával akaratlanul is bevezette az 1989-es németországi húsvéti kongresszus témáját: „Haladás és megőrzés: mítoszok vagy valóság?”

Ez a témaválasztás az idei ifjúsági kongresszus vitáira vezethető vissza. A kongresszus fénypontja ugyanis a leuveni és kastli diákok hangjátéka volt, melyben három tizenéves gimnazista, Polster Anna Mária (Belgium), Nagy Boglár és Fenyvesi Tivadar (Kastl), valamint egy huszonéves, Dolhai Miklós (Liége) szemelvényeket mutattak be abból a több mint ötszáz válaszból, mely Magyarországról, illetve Nyugat-Európából futott be a leuveni Collegium Hungaricum körkérdésére. Arra kerestünk választ: hogyan értékelik a mai fiatalok az olyan sarkalatos erényeket, mint a becsület, a hazaszeretet, a hűség, az anyaság, illetve az apaság és a hit. A válogatást Szabó László végezte. Összekötő szövegében, melyet maga adott elő, úgy foglalta össze a fiatalok véleményét, hogy bár lesújtó képet festettek mind a hazai, mind a nyugati helyzetről, de dacolva a közvéleménnyel, sokszor kortársaikéval is, személyesen hitet tettek az erkölcsrend örök érvényessége mellett; azt „kapaszkodónak”, „szilárd alapnak”, sőt „lelki expandernek” nevezvén. Igaz, túlnyomó többségükben hívő keresztény fiatalok válaszai voltak, és így nem tükrözték híven a helyzet valódi, siralmas voltát.

Erre Tomka Miklós budapesti szociológus vállalkozott. „Ifjúság az élen — ifjúság a peremen” című tanulmányában kimutatta, hogy ellentétben az „első” és a „harmadik” világgal, ahol az ifjúság a haladás élén áll, mint ahogy azt már csak élettani okokból is természetesnek találná az ember, a „második világban”, azaz a szocialista országokban, így Magyarországon is, az ifjúság a társadalom peremére szorult, és minden energiáját arra összpontosítja, hogy úgy-ahogy biztosítsa bizonytalan jövőjét.

E szomorú panorámát kiegészítette Frenkl Róbert sportorvos előadása az ifjúság és a sport kríziséről. Az ifjúság kerüli a sportot és minden aktivitást; megcsömörlött, hallhattuk.

A sportpályákon egyre kevésbé, de szellemi téren nagyon is mozog az ifjúság, bizonyította példák tömegével Kamarás István író és szociológus, a magyarországi olvasótáborok egyik fő szervezője. Épp a fiatalok nagy találékonysággal, kreativitással és odaadással feszegetik a szűk kereteket.

Döntések előtt áll a magyar társadalom, és ezek minősége és hordereje negyven éves társadalmi tetszhalál után mindenekelőtt a