A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

328

a Vatikáni Rádió magyar adásában a magyar egyház számára a következő pontok megvalósítását jelölte ki célul: 1) A házasság szentsége dinamikus jellegének kiemelése az igehirdetésben, a katekézisben, a házassági előkészítésben és a családpasztorációban. Határozottabb kiállás a meg nem született élet védelme mellett. 2) Az ifjúság evange- lizálásának elindítására jobban felkészíteni és motiválni a családokat. 3) A nőknek nagyobb szerepet biztosítani az egyházközségek képviselő testületében, a karitatív tevékenységben, a családok segítésében és a hitoktatásban. 4) Elkezdeni a megvalósítását a plébániai lelkipásztori tanácsok megalakításáról 1984-ben életbe lépett új szabályzatnak. Már szervezik a Világiak Lelkipásztori Tanácsa egyházmegyei képviseleteit. Ennek alapján fogják kialakítani az országos képviseletet, mely leváltaná a Püspöki Kar mellett működő Világiak Tanácsát.

A főpásztorok maguk is érzik az új út várható nehézségeit, hogy a „klerikális" keretekben nevelődött magyar papság nehezen fogadja majd el a világiak felelős szerephez juttatását. „A jövő keresztény nemzedékének felkészítését azonban kockázat árán is készek vállalni."

(Folytatjuk.)

Kiss Ulrich

QUO VADIS, IFJÚSÁG?

A Pax Romana—KMÉM XXX. kongresszusa,

Puchberg (Ausztria), 1988. IV. 4—10.

A nemzetközi Pax Romana magyar tagozata, a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom, mely Münchenben székel, de tevékenysége egész Európára kiterjed, semmivel sem ünnepelhette volna méltóbban jubileumi kongresszusát, mint az ifjúság széleskörű bevonásával.

Már a választott téma, „Az ifjúság jövője - a jövő ifjúsága”, maga is program. A belgiumi Leuvenben 1959-ben újraalakult mozgalom harminc kongresszusa közül ez a második, mely egy teljes héten keresztül az ifjúság kérdéseivel foglalkozott. Húsz éve Párizs, Berlin, Berkeley és Prága utcáin forrongott az ifjúság, és így az 1969-es hen- gelhoefi (Belgium) kongresszus címszava „Ifjúság és forradalom” lett. Az idei konferencia már címében is átfogóbb, egyetemesebb, és az ifjúságot nem redukálta a lázongó, kritikus, tekintélyeket kérdőre vonó, hagyományokat elvető, forradalmár élcsapatra, annak kliséjére.

Nem véletlen tehát, hogy az egyik előadónak, Schermann Rudolf ausztriai ifjúsági lelkésznek és újságírónak, a rendezők — és velük a 270 főnyi közönség — feltették a kérdést: „Konzervatívvá lesznek a mai fiatalok?” A kérdőjel megmaradt, mivel az előadó, aki retorikus készségével elbűvölte hallgatóit, kitért a téma elől. Inkább az