A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
326 KONKOLY ISTVÁN szombathelyi püspök az Országos Liturgikus Tanács új elnökeként mindenekelőtt a zsinati megújulást kívánja szolgálni: tudatosítani, hogy az egyház Isten népe, és azt, hogy a vele való liturgikus találkozásban a hívek tudatosan és tevékenyen vegyenek részt. A gyakorlati tennivalók között első helyen áll az új, végleges olvasmányoskönyv elkészítése, magyar nyelvű szentírásma- gyarázó könyvek, valamint perikopamagyarázatok megjelentetése és a szentmisében az olvasmányok felolvasásánál a megértést elősegítő szereposztás meghonosítása. Tudatosítani szeretné a hívekben, hogy a szentmise az ő áldozatuk is, s segíteni őket, hogy helyes áldozati lelkű letet alakíthassanak ki. Máris sikerült megfelelő magyar nyelvű köntösbe öltöztetni a szentmise prefációit és az eucharisztikus imádságokat. Még nem készült el az új magyar nyelvű misekönyv, sem a hivatalos magyar nyelvű zsolozsmáskönyv. SEREGÉLY ISTVÁN egri érsek lelkipásztori programmal vette át az ország egyik legnagyobb egyházmegyéjét. Fő feladatának az olyan tervszerű liturgikus igehirdetés bevezetését tartja, mely időről időre az egész keresztény hitletéteményt közvetíti. Gondozni kívánja a templomi és iskolai hitoktatás ügyét, s ügyelni arra, hogy a résztvevőket rávezessék hitük öntevékeny gondozására. A felnőttek számára országos felnőttkatekézis tervezet készült. Az egri egyházmegyében 14 helyen már eszerint folyik a rendszeres munka. Törődni kíván azzal, hogy a hazai evangelizációt támogató intézmények, a leányfalui lelkigyakorlatos ház, a magyar nyelvű vallásos irodalom és a világiakat a lelkipásztori munkára felkészítő tanfolyamok hatásosan töltsék be hivatásukat. A magyar főpásztorok generációváltása egymagában, sajnos, nem tudja ellensúlyozni az egyház vezető munkásainak általános kiöregedését. Ezek túlnyomó többségét a papságra készülő fiataloktól két generációnyi távolság választja el. Életérzésük, a körülöttük lévő világhoz való viszonyuk a fiatalokétól merőben eltér. Szennay ennek tulajdonítja részben a papi utánpótlás aggasztó mérvű csökkenését is, s a helyzet további romlásának lassítására fenntartás nélkül síkra száll a fiatalok szerephez juttatása mellett. A magyar egyház munkásai elöregedtek, „vének tanácsává" váltak - mondja Szennay. Már arra sincs elég fiatal, hogy az új generáció hagyományos „kritikus hangját" képviseljék az egyházban, pedig a bizonyítani kész fiatalok kritikája a jövő aranyfedezete. Mivel nem jelentkezik elég fiatal az egyház szolgálatára, nem lehetséges a generációváltás pusztán a kléruson belül, különösen amikor a munkából kieső papi évfolyamok nagy létszámúak, míg a szemináriumi képzést befejező fiatalok alig vannak néhányan, s a szemináriumban kapott kiképzé-
