A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

312

Feltörtétek a perselyeket, kifosztottátok a tabernákulumot. A nagy igyekezetben leesett a szerszámról a szigetelőszalag; idegesek voltatok, rá kellett gyújtani. A csikk is itt maradt. Meg a lábnyomok.

Kár, hogy nem nappal jöttetek, amikor szélesre tárjuk a kapukat. Biztonságot, békét, otthont találhatnátok e falak között. Jogotok van hozzá, hogy a világosság fiai legyetek.

Kár, hogy csak az arany csillogása kápráztat el, s nem tudjátok, hogy a mi igazi kincsünk az a falatnyi Kenyér, amivel szemben közömbösek maradtatok.

Azt mondják, nem ez volt az első -.büntetett előéletnek vagy tok.

Mi, akiket megraboltatok, mi is ítéletre méltók voltunk. De a mi Mesterünk éppen az ilyeneket gyűjti maga köré, hogy csodát műveljen velük. Tisztára tud mosdatni: kívülről, belülről egyaránt. Azóta nem vagyunk megbélyegzettek.

Jézus, a mi Urunk, kész volt meghalni azért, hogy ez veletek kapcsolatban is sikerüljön. Tudjátok, hogy több száz városmajori szurkol most értetek? Együtt imádkozunk, hogy Ti is megtérjetek.

Ahol a betört színes üvegek közt bebújtatok, az épp Jézus sziklasírja volt.

Tudjátok-e, hogy mi így tekintjük magunkat:

— Jézussal együtt sírba temetkeztünk, hogy meghaljunk a gonoszságnak,- a halálból feltámadt Jézus erejével igyekszünk naponta újjászületni.

Megsebesülve vergődtetek át Jézus sírján (az oltárterítőn vérnyom is maradt). Mostantól hittel vergődjetek, küszködjetek, hogy Vele együtt életre keljetek. Es akkor újra jöjjetek. Énekelni fogunk örömünkben, együtt Veletek.