A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

311

válaszolnak, és ekkor a pap megkereszteli a gyermeket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. (Háromszor vizet önt a fejére, miközben a három isteni személyt említi.) Ezzel a szülők kívánsága beteljesült, megtörtént a találkozás Isten és a gyermek között a hívek közösségének közvetítésével. Gyermekük belépett a Krisztust követők közösségébe, Isten gyermeke lett, új életre született Jézus Krisztusban (vö. Jn 1,12-15).

Az egyház szertartásaiban Isten szól hozzánk, mi pedig válaszolunk neki. Ha megszorítunk egy barátságosan felénk nyújtott kezet, megpecsételjük, viszonozzuk a barátságot. Isten hívását közvetíti a pap: Akarjátok a keresztséget? Igennel válaszolunk, s a gyermeket ennek alapján megkeresztelik. Megvalósul az Isten és gyermek közötti találkozás.

így van ez az emberi életben. A bennünk élő vágy avagy gondolat láthatatlan és foghatatlan sokszor még saját magunk számára is. Amikor kifejezzük magunkat szóban vagy cselekedetben, a belső gondolat testet ölt és láthatóvá válik saját magunk és mások számára. Pl. a Fiatal legény először csak sokat gondol választottjára. Majd, amikor szándéka komolyabb lesz, megkéri a kezét. Végül oltár elé vezeti, és ott tanúk előtt kijelenti, hogy szereti. Ekkor valósul meg régi elhatározása.

Amikor a keresztvíz a gyermek fejére csordult, akkor vált valóra minden megelőző lépés. Ez tette tökéletessé a találkozást Istennel.

ÜZENET

Betörtek a városmajori templomba. Egy ilyen eseményre sokféleképpen lehet reagálni. A városmajori hívek templomuk bejáratánál a hirdetőtáblára ezt az üzenetet írták (Új Ember, 1988. április 10):

Március 15—16. éjjelén, amikor mi, a tanítványok már aludtunk, s a rendőrség ünnepnapi készültsége is lejárt, elérkezett a ti órátok: egy betonlappal átütöttétek az ablakot, és bemásztatok templomunkba.

Valaki mégis tudott jöveteletekről. Az, akinek tekintete mindig rajtatok nyugszik, de sose csap le rátok. Nem fél tőletek, és nem is utál benneteket. Azzal a végtelen szomorúsággal várt rátok, amivel a barátja elé ment egy másik éjszakán, amikor az csókkal árulta el, s így juttatta az ellenség kezére.