A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
301 azaz Krisztus Urunknak. Krisztus, az új Áddm, az Atya misztériumának és szeretetének kinyilatkoztatásával megmutatja az embernek magát az embert, és feltárja előtte nagyszerű hivatását”; ,,Ö a Láthatatlan Isten Képmása (Kol 1,15), ő a tökéletes ember, aki visszaadta Ádám leszármazóttainak, az első bűn óta eltorzult istenképmásoknak Istenhez való hasonlóságukat. Az emberi természet bennünk is roppant méltóságra emelkedett azzal, hogy Krisztus azt magára öltötte, anélkül, hogy megsemmisítette volna. Igen, Ö, az Isten Fia, valamiképpen minden emberrel egyesült, amikor testté lett. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett és emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától született, így valóban egy lett közülünk: mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve” (Gaudium et Spes, 22). Egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, engeszteléssé lett értünk az Atyánál. Ő, és egyedül Ő engesztelte meg az Atya örök szeretetét. Ti. azt az atyaságot, amely kezdettől fogva megmutatkozott a világ teremtésében, abban, hogy a teremtés egész gazdagságát rábízta az emberre, amikor ,,kevéssel tette kisebbé az angyaloknál” (Ps 8, 6.), ,,saját képére és hasonlatosságára” teremtvén az embert. Megengesztelte Istennek azt az atyaságát és szeretetét, amelyet az ember visszautasított megszegve az első szövetséget, és minden következő szövetséget is, amelyeket Isten többször is felajánlott az embereknek. A világ megváltása — a szeretetnek az a félelmetes misztériuma, amelyben megújul a teremtés — a legbensőbb természete szerint az emberi szív igazságának teljessége: az Egyszülött Fiú szívének igazsága, és általa válik lehetségessé mindazok szívének megigazulása, akik az Egyszülöttben öröktől fogva arra lettek rendelve, hogy Isten fiaivá váljanak, és meghívást kapjanak a kegyelemre és a szeretetre. (Redemptor Hominis, 8—9.) Ostoba voltam, olyanfajta Istent akartam találni, aki olyan, mint egy algebrai képlet. De tegnap történt velem valami és rájöttem arra, hogy az Isten korántsem olyan isten, akit keretek közé lehet szorítani, mintha a megadott szögek, oldalak alapján valamiféle sokszög volna. (Voltaire)
