A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
302 Mgr. Paul Grégoire érsek leveléből Montreal katolikusaihoz : . . . Noha a Legfelsőbb Bíróság döntéséből az következik, hogy a magzatelhajtás nem törvényellenes tett, ettől még nem lesz ez a tett ártatlan és erkölcsös. A rossz mindig rossz marad. A magzatelhajtás mindig rossz, és a keresztény ember nem lehet annak cinkosa. Az élet szent, akár a kezdetén az anyaméhben, akár a végén, a betegeknél vagy a fogyatékos embereknél. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy készakarva elpusztítsa az életet az illető személy beleegyezésével vagy nélküle. Az élet forrása és ura egyedül az Isten. Neki van hatalma életet adni vagy elvenni. Megkérlek benneteket, mé- lyedjetek el ebben a meggyőződésben. Szavaitok, cselekedeteitek és magatartástok által igyekezzetek informálni azokat, akik nehéz helyzetben vannak, esetleg kísértésben, hogy a magzatelhajtáshoz forduljanak. Pozitív befolyásunk és tanúbizonyságaink történjék társadalmi vonalon is. ,,A ti világosságtoknak fényeskednie kell az emberek szeme előtt” — mondja Jézus. A kereszténynek megvan a felelőssége, hogy hitéről tanúságot tegyen a világban; szavai és cselekedetei által keresnie kell, hogy a társadalmat, amiben él, emberibbé tegye. így kötelessége, hogy résztvegyen a felelősségteljes cselekvésben, tudva, hogy nem maradhat pusztán távoli szemlélő,,azzal az ürüggyel, hogy tisztelje mások véleményét, akik nem osztják saját nézetét”. így kérlek benneteket, hogy vegyetek részt ebben a vitában, amely különböző síkokon történik, várva a törvényre, amit a federális parlament meg fog szavazni. Az emberi magzat születési jogáról van szó, arról a kis lényről, akinek fogamzásától fogva megvan minden lehetősége, hogy emberi személy legyen, mivel csírájában már birtokolja annak összes jellegzetességeit. Keresztény viselkedés kell: mit teszünk azért, hogy felelősségérzetre neveljük azokat a férfiakat, akik átadják az életet? Készek vagyunk-e konkrét cselekvésre a nehéz helyzetben levő nők érdekében? Ezek a magatartások messze túlhaladják az írott törvényt, és lelkiismeretünkhöz fordulnak. A boldog életet nem a boldog pillanatok alkotják. A legszebb kárpitot sem olyan apró részletek alkotják, amelyek külön-külön szépek. Külön-külön nincs jellegük, közömbösek. Az emberi élet is olyan alkotás, amelyet csak megfelelő távlatból lehet megítélni. ' (Henri Petit)
