A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

298

ról az Egyházi Tanítóhivatal a legrégibb időktől fogva napjainkig ismételten tanított. Azonban bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez a tanítás — ámbár teológus lángelmék, nagy imádkozok, misztikusok és aszkéták e szentség iránti teljes hitükkel támogatást nyújtottak hozzá — mégis megállt a titok küszöbén, hiszen a megértésre törekvő értelem és az emberi szó képtelen elmondani azt, hogy tulajdonképpen mi is az Oltáriszentség, milyen hatásai vannak és mi történik benne. Az Eucharisztia tényleg kimondhatatlan szentség! Ezért elmulasztha- tatlan kötelessége, de elsősorban látható kegyelem és a természetfeletti erő forrása az Egyháznak mint Isten népének az, hogy állandóan éljen és előbbre lépjen az eucharisztikus életben, az Eucharisztia iránti tiszteletben, hogy lelki fejlődése általában az Eucharisztia hatósugarán belül történjék. Ezért sem tetteinkkel, sem életünkkel, de még gondolatban sem foszthatjuk meg ezt a szentséget egész természetétől és sajátos hatásaitól. Mert ez a szentség egy szerre szentségi áldozat, szentségi egyesülés és szentségi jelenlét. Es jóllehet igaz, hogy az Eucharisztia a Krisztust követő emberek emberi összetartozásának is

Disputa az Oltáriszentség misztériumáról. (Ráfael freskója a Vatikánban.)

jele volt mindig, és annak is kell maradnia, mégsem lehet úgy bánni vele, mintha csak ,.alkalom” lenne ezen összetartozás kifejezésére. Mikor tehát az Úr Testének és Vérének szentségét ünnepeljük, meg kell őriznünk ennek az isteni misztériumnak teljes épségét, és a szent