A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
297 két is megváltott, hiszen,,drága áron vagyunk megváltva” (lKor 6,20). Ezen túlmenően megváltásunknak e ,,nagy ára” mutatja, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít Isten az embernek, és kifejezi a Krisztusban rejlő méltóságunkat is. Mert amikor Isten fiaivá válunk, és fogadott gyermekek leszünk, Krisztushoz hasonlóan egyúttal „ország és papság” leszünk, és elnyerjük a „királyi papságot”, azaz részeseivé válunk annak az egyszeri és visszavonhatatlan helyreállításnak, amely- lyel az örök Fiú, aki egyúttal igaz ember is, a világot és az embert újra visszavitte az Atyához. Ezért az Eucharisztia az a szentség, amely Megváltás misztériumának részeseként vehetünk a kiengesztelés gyümölcseiből, amelyeket ő hozott létre és osztogat az Egyház szolgálatai által. Nemcsak a tanításhoz, hanem az Egyház életéhez is tartozó alapvető igazság ez: az Eucharisztia építi az Egyházat, és úgy alakítja, hogy Isten népének igazi közössége, a hívők összegyűlt társasága legyen. Ezt a közösséget ugyanaz az egység jellemzi, amelynek az Apostolok és az első tanítványok voltak részesei. Az Eucharisztia ezt a közösséget és egységet mindig újra építi: Krisztus áldozatával gazdagítja és táplálja, hiszen annak kereszthalála emlékezetét őrzi, akinek vére árán meg vagyunk váltva. így tehát az Eucharisztiában - hogy úgy mondjuk — megérintjük az Úr testének és vérének misztériumát, miként ezt a szentség alapításakor kimondott szavak mondják. S ugyanezek a szavak az alapítás erejéből következően az Eucharisztia folytonos ünneplésének is formája lettek, melyeket azok ejtenek ki, akik az Egyházban erre a szolgálatra vannak szentelve. Augusztus 14 - ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP AZ EGYHÁZ AZ EUCHARISZTIÁBÓL ÉL A szentmise olvasmányai: Péld 9,1-6; Ef 5,15-20; Jn 6,51-58. Az Egyház az Eucharisztiából él. Ennek a szentségnek a kimeríthetetlen gazdagságából, amelynek csodálatos lényegéről és hatásaitökéletesen megmutatja új életünket. Benne Krisztus maga „tanúskodik” lelkűnknek a Szentiélekben mindig és állandóan új formákban, hogy a (Redemptor Hominis, 20.)
